A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

32. rész - Találkozás egy régi ismerőssel...

Épp, hogy véget ért a húsvéti (tavaszi) szünet egyből újra iskolába kell járni. Bár az elmúlt 8 évben ezt már megszokhattam volna... Az gimi felé gyalogoltam mikor egyszer csak odaértem. Az udvaron már gyülekezett a sok gimis gyermek, viszont volt ott egy fiúcska. Nagyon ismerős volt nekem, de nem emlékeztem rá, hogy ő is ide járna...

-Hát szia, te is idejársz?-szólítottam meg-Ryan? Te meg hogy kerültél ide?

-Helló Blanca, épp téged kerestelek.

-Engem?

-Igen, gyere velem!-majd az udvar egy sarkába mentünk-Szóval... emlékszel, mikor általánosban szerettél engem?

-Ó igen, hogyne... szerettelek, de te nem és amint volt esélyed összetörni a szívem te megtetted...  és te folyton kerültél, szóba se álltál velem és sose írtál vissza!-idéztem fel neki az emlékeket.

-Akkor még nem tudtam, hogy mennyire egy csodálatos lány vagy! Kérlek szépen téged, legyél az enyém-nézett rám boci szemekkel.

-Ami azt illeti Ryan, én már nem szeretlek téged.

-Tessék?! De...

-Már csak szerettelek...

-Hali Blanca, ki ez a srác?-karolt át Martin, de én a kezét levettem rólam.

-Ő Ryan Graham. Általánosban egy suliba jártunk, szerencsére nem egy osztályba!-válaszoltam.

-Blanca, ez a páva gyerek a pasid?-grimaszolt Ryan.

-Minek neveztél te engem?!-fogta meg Martin Ryan pólóját a nyakánál.

-Martin, nyugi. Gyere menjünk el-szettem szét össze őket, mielőbb nagyobb gond lenne.

***

Az órákon maradt ugyanúgy az ülésrend de ennek csak is "Meli" örült... Én meg bánatosan is maradtam egyedül a padomban. De nem sokáig...

-Gyermekeim, új osztálytársaitok van...-kezdte Helen néni.

-De tanárnő! Erre az utolsó egy hónapra?

-Martinkám, még nem fejeztem be... Szóval, igen erre az egy hónapra. Mert ha jól teljesít a tanulmányait illetően akkor jövőre ebben a gimibe fog beiratkozni. De ha nem, akkor keres magának másik sulit.

-Tanárnő!-jelentkezett Ramonah-ez az új osztálytársuk fiú vagy lány? Mert előre kijelentem, hogy ha fiú akkor az enyém! Hátha jobb pasi lesz, mint James!-nyújtotta ki a nyelvét Jamesre.

-Ő Ryan Graham-lépett be a termünkbe-Kérlek ülj... Blanca mellé-Persze, hogy mellém kell, hogy üljön...

-Jaj... pont Ryan?-mondta halkan Rami.

-Helen néni, nem ülhetnék én Blanca mellé és Ryan Pamelával?