"Hesla nem fenékig tejföl élete vitathatlanul is a tetejére fordul mikor végre talál egy nyomot ami az apjához vezethet. Asgard híres a titkokról és mikor a lány oda kerül, még nem is sejti mi minden vár rá. Talán még a kutató életét is visszasírja...
Az ajtót kitámasztom egy székkel, hogy esélye se legyen bejönni annak az átkozottnak. Remegő kezekkel igyekszem levenni a ruháimat, majd ahogy megvagyok vele, bele ereszkedem a jó meleg vízbe. Még mindig hevesen dobog a szívem, rohadt mérges vagyok rá, de nem követek el olyan meggondolatlanságot, hogy neki ugrok, vagyis most már. Rendben Hesla, nyugodj meg, ötletelj ki valamit, hisz mégiscsak egy kibaszott isten lánya vagy. Aprót sóhajtok, megérintem a szememet, amiért mindig is kitűntem az emberek világából. Elfajzott, ahogy a földiek mondanák. Kimászok a vízből, vissza veszem a ruháimat, majd ellenőrzöm, hogy Loki a szobámba tartózkodik még. Szerencsére nem, így megkönnyebbült sóhajjal kilépek.
- Azt hittem sosem jössz ki - szólal meg az erkély irányából egy férfias hang. Ijedten összerezzenek, majd csúnya pillantásokkal illetem a szőke betolakodót.
- Kopogni nem szokás? - mormogom az orrom alatt, lassú léptekkel átszelem a köztünk lévő távolságot. Megfordul, hogy a szemembe nézzen, amiért kap egy plusz pontot, hogy nem néz le annyira, hogy háttal nekem kezdjen el prédikálni. Megállok tőle egy méterre, a karomat összefonom a mellem alatt, de a szeme se rebben meg a mozdulatra.
- Sajnálom, szokás, de úgy gondoltam ha már bent vagyok, esélyesebb, hogy tudok pár szót mondani mielőtt kidobsz. - mondja egyszerűen, a falnak próbál támaszkodni, de sehogy sem talál egy kényelmes pózt, így inkább összekulcsolja maga előtt a karjait.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Felvonom a szemöldököm, de nem szólok érte, igazán mulattat, hogy ennyire nem találja a helyét.
- Talán. - válaszolom végül, sejtelmes mosolyra húzom ajkaimat - Minek köszönhetem a látogatásod? Csak nem a drágalátos Loki panaszkodott, hogy elnáspángoltam kicsit?
Thor szemöldöke felszalad, majd hitetlenkedve felkacag.
- Loki ilyennel sose panaszkodna, de köszönöm az információt. - mondja olyan hangsúllyal, mint aki eltervezte, hogy az első adandó alkalommal az orra alá dörgöli. Rosszalló szemekkel jutalmazom, próbálom a tekintetemmel a tudtára adni, hogy fogy az idő. Látszólag hatásos, mert sóhajt egyet és komoly hangon folytatja:
- Hesla el kell vigyelek Asgardról. Nem csak azért, mert megakarod ölni Heimdallt, ennél sokkal nyomosabb oka van. Nem, mint ha ez nem lenne az, de érted. - mondja kicsit zavartan, a szemöldököm a homlokom közepére szökik a szavaitól. Mire is akar kilyukadni?
- Thor, nem szeretem ha köntörfalaznak. - horkantok feszülten. A kék íriszek fürkészően néznek végig rajtam, keresve valami utalást, hogy hazudok, de mikor nem talál, újra a felemás szemembe süllyeszti a tekintetét.
- Asgard harcban áll a nővéremmel, a Halál istennőjével, aki Asgardra pályázik, mivel innen nyeri a hatalmát, ugyanúgy ahogy én is. Meg kell akadályozzuk, hogy visszatérjen Asgardra, különben eljön a Ragnarök - magyarázza, akaratlanul is eszembe jut, hogy így úgy tűnik, mint egy lelkes gyerek aki arról ecsetel, hogy majd követi az apja nyomdokait és ő is háborúba vonul.
- Thor figyelj, én értem, hogy meg kell állítanod az Istenek Alkonyát, de én meg az apámat akarom megtalálni. Tudom, hogy ez önző szavak, de engem nem érdekel, hogy kitől kell megóvd Asgardot, hisz csak egy hely, az Univerzumba több millió bolygó van, de nekem csak egy apám akinél számonkérést akarok tartani. - túrok a hajamba zabosan.
- Hesla, a bosszú nem megoldás. - lép közelebb, de egy figyelmeztető pillantást lövök felé, mire megáll - Ha megölöd Heimdallt, akkor nem lesz könnyebb csak nehezebb. Hallgass rám.
Látom a szemeiben a könyörgést, hogy értsem meg a szavait, de túl makacs vagyok hozzá. Megrázom a fejemet.
- Nekem ez a célom, Thor. Nem tántoríthatsz el tőle. - préselem össze az ajkaimat - Ezért tanultam, ezért keltem fel minden egyes reggel, hogy a pengémet a szívébe márthassam, hogy lássa, hibát követett el, hogy felfogja milyen nagy volt a tetteinek a súlya. - fröcsögöm az emlékektől terhesen. Thor arca megnyúl, közelebb lép és megfogja a karomat. Az ujjai melegek, egy pillanatra elgyengülök, de hamar megacélozom magamat.
- Hesla, gondold át újra. Nem oldódik meg a probléma ha megölöd. Ne lépj arra az útra, amelyre Loki is tévedt. Csinálj jobb dolgokat, a legnagyobb fájdalmat azzal lehet okozni, hogy ha lemondtak rólad, te mégse engeded át magad a haragnak, hanem építkezel belőle, hogy lássa milyen csodás lányt vesztett el. - bátorít kedves szavaival, de ki akarom zárni ezeket. Nem, nekem nem ez a célom. Én nem azt akarom, hogy fájjon neki, hanem szenvedjen, úgy ahogy én. Elhúzódom Thortól, túlságosan gyengévé tesz a kedves szavaival.
- Köszönöm Thor a drága bátyó aggódásodat, de nincs rá szükségem. Ha ennyit akartál mondani, akkor el is mehetsz. Én a Földre nem megyek vissza, Asgardon van dolgom, és ha kell akkor hajlandó vagyok részt venni a háborúban, de apám megöléséről akkor sem mondok le. - nézek a szemeibe határozottan. Meglepetten pislog, megköszörüli a torkát.
- Mindenkire szükségünk van, de... biztos tudsz harcolni? - kérdezi kételkedve. Huncut mosolyra húzom az ajkaimat, megropogtatom a nyakamat, majd neki futok, a nyakába ugrok, majd a térdére nyomva a lábaimat átrugaszkodom a feje fölött és a nyakát elkapva rántom le a földre. Felnyekken fájdalmasan, elégedett mosollyal állok fel.
- Nem azt kértem, hogy tarts kiselőadást, egy szimpla igen is megtette volna - motyogja ahogy feltápászkodik. Felkacagok, hisz mégis vicces látvány, hogy egy akkora férfit egy ötven kilós lány a földre terít.
- Abban semmi móka nem lett volna. - felelem előzékenyen. Megdörzsöli a fejét, majd rám emeli a szemeit.
- Akkor gyere, készüljünk fel, úgyis még kell találni hozzád való öltözetet. - járatja végig rajtam a tekintetét, végül bólint magának egyet, mint aki nyugtázza a gondolatait.
- Szexi látvány, mi? - mutatok végig magamon, de csak felkacag és elindul kifelé. Halkan horkantok egyet, követem, sok választási lehetőségem nincs. Meg hát, arra ő se gondol, hogy ezzel pont a kezemre játssza az apámat. Ha tökéletesre fejleszti a harctudásomat, akkor megállíthatatlan leszek. Ördögi mosoly kúszik az ajkaimra.
