Feladom!

3.rész- Egész nap kettesben

BEKA SZEMSZÖGE

Derekamon egy szorosan ölelő kezet éreztem, ami biztonságérzetet adott, orromat megcsapta még egy ismerős illat, ami olyan, mint a kakaó. Egyenletes szuszogás hallatszódott mellettem. Ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy valaki mellkasán pihentettem a fejemet. Fárad tekintettemmel felnéztem, hogy megnézem ki fekszik mellettem. Matt volt. Eléggé meglepődtem... Hogy kerültem ide Matt mellé? Igazából nem is zavart, megnyugtató érzés volt. Karomat mellkasán pihentettem, de a kezem öntudatlanul elindult lefelé. Simogatni kezdtem kockás hasát.

Gyorsan elhúzódtam Mattől mielőtt megint valami furcsát csináltam volna, de sajnos sikerült ezzel felébresztenem.

-Hova mész? -kérdezte azzal az igazi reggeli, rekedtes pasi hanggal.

-Csak a fürdőbe átöltözni. -suttogtam.

-Ja jó. -motyogta aztán oldalára fordulva aludt tovább.

Ahogy beértem becsuktam az ajtót és neki támaszkodva csúsztam le a földre.

Hogy a fenébe sikerült nekem este hozzá bújnom? Nem tűnt fel. És miért kezdtem el simogatni? Mondjuk nagyon jó érzés volt addig ameddig tartott. Csak késztetést éreztem, hogy azt a szép, izmos hasat megérintsem. Sikerült is felébresztenem. Lehet csak tettette, hogy alszik, hogy elkerüljük az újabb kínos pillanatokat?

De legalább nem vette észre. Azt hiszem... Remélem... Ráadásul pont akkor kell ennek történnie amikor anyáék jöttek ezzel a fura szabállyal és nem értem mi van velem? Kopogást hallottam és Matt kiabálását:

-Jól vagy? Már bent vagy egy ideje!

-Igen... minden oké... mindjárt kész vagyok. -Gyorsan felöltöztem a reggelihez és reménykedtem, nem tesz róla említést.

MATT SZEMSZÖGE

Már készültem újra bekopogni, mert húsz perce annak, hogy azt mondta mindjárt kész, de mikor kezemet emeltem az ajtóhoz egyszer csak kinyílt és egy szívdöglesztő ruhában jött ki, amitől leesett az állam.

-M-Mi az? -kérdezte.

-Semmi... csak csinos vagy. -vakargattam tarkómat zavaromban.

-Köszönöm. -vigyorodott el.

Ez így nem lesz jó, gyorsan be kell mennem a fürdőszobába. Úgy látom hosszú napom lesz. Miután felöltöztem apáékkal találkoztunk lent az étteremben és megreggeliztünk.

-Milyen volt az este? -kíváncsiskodott anya.

-Semmi különös, hamar mentünk aludni. -feleltem a kérdésre, Beka meg bólogatott. -Mit fogunk ma csinálni? -kérdeztem a szüleimet.

-Mivel már kifizettünk a mai túrát és nincs visszatérítés mi kirándulni megyünk. Ti foglaljátok el magatokat. Külön-külön. - hangsúlyozta a szavakat.

-Egész nap nem fogunk veletek találkozni? -érdeklődtem nagyra nyílt szemekkel.

-Igen... -két érzelem jelent meg az arcukon. A bizonytalanság, hogy merjenek minket itt hagyni, és az öröm. -Csak legyetek jók. -tette hozzá anya.

Amint végeztünk a reggelivel, elköszöntünk anyáéktól, majd Beka felé fordultam:

-Mit csináljunk ma?

-De anya azt mondta, hogy egyedül foglaljuk el magunkat.

-Amiről anya nem tud az nem fáj neki. Szóval hova menjünk?

-Menjünk játékterembe!! -kiáltott fel mint egy kisgyerek.

-Jó ötlet.

Felmentünk a szobánkba, Beka átöltözött egy kényelmesebb ruhába, én addig magamhoz vettem az összes pénzt, amit hoztam az útra és zsebre vágtam. Felmentem a netre, gyorsan kerestem egy játéktermet, míg Beka kisminkelte magát. Találtam egyet nem olyan messze. Remélem lesz Donkey Kong mert az a kedvencem, és meg akarom dönteni a rekordom. Akár az összes pénzemet erre fogom elkölteni.