A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

33. rész -Élet vagy halál?

Másnap reggel rengeteg aggodalommal szembe találtam magam... Rettenetes kíváncsi voltam, hogy mi történt Emmával és Ramival. Igen tudom... Rami sok dolgot tett ellenem, de akkor is... halált lehet ő sem érdemelne még meg. A gimibe odaérve Emma nem volt sehol, gondoltam büntetésben van, vagy egyéb. Elkezdődött az 1. óra, ami föci volt...

-Jó reggelt gyermekek, hogy vagytok ma reggel?-jött be a terembe Andrea tanárnő.

-Tanárnő jól vagyunk, de szeretnénk tudni valamit Ramiról!-felelte Aria.

-Gyerekek, erről én is szeretnék tudni. De most inkább térjünk az anyaghoz, ma még át kell vennünk Észak-Amerikát...

Szóval igen, én Martinnal ültem továbbra is, Aria most egyedül Emma hiányzása végett. És Renson is Rami végett. Ryannek meg nem igen volt kedve Pamela mellet. Egyszer csak Miss Eva kopogtatott be hozzánk...

-Elnézést a zavarásért tisztelt Andrea. De kellene két gyerek Emmának, akivel ellátogatnak Ramihoz, hogy bocsánatot kérjen tőle!

-Rendben Miss Eva! Akkor James és Blanca mennek, velük jóban van.

James és én összeszedtük a cuccainkat és Miss Evával az udvara igyekeztünk, ahol Emma is volt. Én egyből megöleltem Emmát, aztán James is. Hamarosan a kórház felé vettük az irányt, gyalog.

-Hé Emma, tegnap mit mondott az igazgató?-suttogtam neki.

-Elmondom-súgta vissza-Miss Evával bementünk Mrs. Ellához, majd Miss Eva beszámolt "Mrs. Ella! Emma fojtogatta Ramit, és most alig kap levegőt! Ismét össze verekedtek!" Erre az igazgató: "Már megint?! Emma, ha még egyszer összekapsz vele, akkor hatalmas következménye lesz annak!" Én erre csak egy "Rendben"-t mondtam. De Mrs. Ella még nem fejezte be: "Holnap pedig elmész még két osztálytársaddal Ramihoz, és szépen bocsánatot kérsz tőle!" Ez nekem nagyon nem tetszett, de bele kellett egyeznem. Aztán én is hazamehettem.

-Tyűha-éreztem a nagy bajt a levegőben.

-Most kicsit durvábban végződött a civakodásotok-dicsérte James.

-Igen, tudom. De hát nem hagyom magam, és én nagyon harci típus vagyok!-mesélt magáról Emma.

Rövidesen oda is értünk Ramiék házához. Soha nem voltam náluk, mivel elvileg megtiltotta, hogy a környékre jöjjek és piszkítsam a levegőt. Förtelmesen nagy házuk van és nagyon modern is. De ha jól tudom, csak az anyjával él, mert az apja még kiskorában elhagyta. De a házuk... elképesztő!

Majd Miss Eva bekopogtatott rajta és anyja nyitott ajtót:

-Jó napot kívánok Erica-köszöntünk majd mi is-A lányához jöttünk, amit tegnap megbeszéltünk.

-Magának is szép napot Miss Eva, és... nektek is gyerekek-nekünk nem mondta szépen, amint meglátta Emmát-fáradjanak beljebb!-és jobban kinyitotta az ajtót, hogy bebírjunk menni rajta.