💮Élettel az életért💮(S.M.)

Átlagos nap, vagy mégsem?

Reggel a könyvvel a kezemben ébredtem. Kényelmesen kikeltem, majd hirtelen...

BASSZUS ELKÉSEK!

Rohantam a konyhába, ugyanis 07:50 volt. Anya már munkában.
Gyorsan összeraktam valami kaját, majd felöltöztem és már rohantam is a suliba. Odaérve a suli kapuja elé, megnéztem az időt. 08:10....
Na ez remek! Elkéstem... Még sosem késtem! Na mindegy, akkor irány burány!~ gondoltam magamban.
Bementem, majd a termem előtt megtorpantam. De aztán mégis csak bementem.

-Elnézést a késésért! Elaludtam.-mondtam halkan.

-Semmi gond, ülj csak le.-mosolygott rám kedvesen Mrs.Adams a magyar tanárom.

Ezért szeretem, mert mindig kedves és mosolygós. :D
Leültem, majd akkor tudatosult bennem, hogy Shawn a padtársam...
Juhú! El is felejtettem..
Rá se nézve nyitottam ki a tankönyvemet. Egész órán engem figyelt. Már már ott tartottam, hogy megkérdezem, mi a fenéért les, de ekkor megszólalt a kicsengő.
Gyorsan felpattantam és kisiettem a teremből.
Valaki elkapta a csuklóm, mire visszafordultam.
Tina volt az. Szegény... Röstellem, hogy mennyire elhanyagoltam...
Folyton kerültem, ha megláttam valahol egyből menekültem.
Tudom, ez tök úgy hangzik, mintha haragudnék rá... Pedig csak féltem szembe nézni vele. De most muszály lesz. Különben sem szeretném tovább halogatni.
-Mia! Na végre, hogy elcsíptelek!-mondta lihegve.
-Sz..szia-mondtam dadogva.
-Ma 5-kor nálam! Nincs nem!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
Csak bólintottam. Utána elváltunk, és mindketten mentünk az óráinkra.

***

Épp Tinához tartok. Fogalmam sincs mondjak majd neki... Talán... Ahhj nem... De ő a legjobb barátnőm, nem hazudhatok neki. Nem tudom....
Míg ezen agyaltam, már ott is találtam magam Tináék háza előtt.
*Csengetés*
-Szia Tina-köszöntem bátortalanul.
-Gyere be.-invitált be.
-Szóvaaal...-kezdtem bele de elakadtam.
-Szóval, miért kerültél? Hmm?? Talán új legjobb barátnőt kerestél? Miért? Ilyen rossz barátnő voltam?-mondta könnyes szemmel.
-Dehogyis! Csak...
-Csak mi??
-Csak történt néhány nagyon rossz dolog velem, és képtelen voltam bárkivel is megosztani.
-Értem, ne haragudj...Én...Nem tudtam...-nézett rám bűnbánóan.
-Nem haragszom- mosolyodtam el.
-És szeretnéd...esetleeg...
tudod..megosztani velem? Nem muszály! Csak szeretnék melletted állni, la éreztetni, hogy én melletted állok, bármi is történt.
-Köszönöm. Elmondom, de csak mert tényleg fontos személy vagy a számomra, és megbízom benned. De SENKINEK ismétlem SENKINEK NEM MONDHATOD EL!!!!-mondtam határozottan.
Bólintott.
-Szóval, kaptam néhány fenyegető levelet a házam ajtaja előtt... De azt hittem, csak szívatnak. Aztán már a suliban is... és azt írta, hogy látott a suli folyosón... Na itt már kicsit megijedtem, hogy komolyan gondolja az illető.. azt írta, tiszta bátyám vagyok, épp ezért még jobban utál... Talán Jordannak köze lehet ehet az egészhez.. Nem tudom. Aztán egyik este...-(itt megálltam, de egy nagy sóhaj után folytattam)- egy idegen férfi bejött a házunkba és megerőszakolt, mondván, hogy fizetnek neki..
-Mi?? Ki fizetne ilyenért??-nézett rám értetlenül.
-Azt mondta a "régi ismerős" fizetett érte...
-Az meg ki?
-Nem tudom, de ez az aláírás volt a fenyegető leveleken is..
-Jézus..  te tényleg sok mindenen mentél keresztül rövid idő alatt...
-Igen-sóhajtottam, és a könnyeim utat törtek maguknak...
-Shh gyere ide, semmi baj, már vége. Nem kapsz már leveleket, vagy de?
-Nem.
-Beszélned kéne erről Jordannal.
-Igen kéne, de... hogy mondjam el??
-Valahogy muszály lesz...
-Rendben. Ma este beszélek vele.
Viszont most mennem kell, mert már késő van. Gyorsan eltelt az idő.-nevettem.
-Hát igen, akkor szia Mia!-mondta nevetve. Tudja, hogy utálom ha ezt mondják... "Szia Mia". Idegesítő, mert olyan mintha egy mondóka lennék.
-Tina!
-Jólvan, na szia!...Mia!-mondta hozzá ismételten, és vigyorgott...
-Szia Titanilla!-mondtam én is neki vigyorogva. Ez a teljes neve, és mivel utálja, ezért csak Tinának hívjuk.

***
Haza érve, már mentem is fel a szobámba. Gyorsan átöltöztem, majd átsétáltam Jordan szobájához.
*Kopogás*
-Gyere!-mondta
-Szia, igazából beszélni szerettem volna veled.
-Mondd húgi- mondta kedvesen.
-Szóval...elkell mondanom valamit..-mondtam ki nagy nehezen.
-Mondd, mi a baj?-nézett rám aggódva.
-Nincs esetleg valaki olyan, régebbről, akivel volt valami nagyobb konfliktusod?
-Mire akarsz kilyukadni?-mondta idegesebben. Nem szereti, ha erről kérdezem. Régebben egy teljes évre eltűnt. Nem hallottunk róla, már a vége fele azt hittük, hogy meghalt...
Azóta sem tudjuk, hogy hol és kivel volt az idő alatt...
-Tavaly... aki azt tette velem, az azt mondta, hogy lefizették..
-Mi??-kerekedtek ki a szemei
-És azt mondta, hogy ő egy régi ismerős... Meg azt, hogy mivel nagyon hasonlítok rád, ezért mégjobban utál. Hogy megkeseríti az életem. Mert tett egy ígéretet....
-Basszus!-túrt bele a hajába.
-Jordan... Már nem titkolhatod tovább.. mond el mi történt akkor, mert úgy látszik  én látom kárát.
-Rendben-sóhajtotta.-Az úgy történt, hogy...

*Folytatás következik*