A szenvedély viharában [ÁTÍRÁS ALATT]

35. rész - Egy korszak vége

Hát ez a nap is eljött. A tanév utolsó napja. Emlékszem mikor először tettem be ide a lában Szept. 1.-én. Kíváncsi vagyok az átlagomra, amit tegnap írtunk meg. Mint kiderült az volt a tanévzáró, csak a tanárok és Miss Eva kiszámolják az osztályok átlagát, és amelyik osztály legjobban teljesít... az mehet a tengerre. De ma még beszélnünk kell Jamessel Miss Evával. Még reggel 6 óra volt, de már a gimi felé tartottam. Amint odaértem Jamessel egyből az igazgatóhelyettes irodájába tartottunk...

-Én kopogok, te beszélsz!-szólt James hozzám.

-Nem! Pont fordítva!-válaszoltam.

-Jó, oké... Csak siessünk!-majd evvel bekopogtam.

-Szabad!-hallatszódott ki egy hang, majd köszönéssel bementünk-Nahát... Blanca, James... Mit szeretnétek ily korán? Még csak félhét van. Ha jól tudom a tanítás hétkor kezdődik.

-Miss Eva, csak azt szeretnénk kérdezni... Hogy komolyan Aria nagybátyával jár? Persze tudjuk, hogy nem ránk tartozik-tette fel a kérdést James.

-Öhm gyermekek... Igen, valóban Scott Torressel járok. Miért?

-Csak mert... emiatt  mi megyünk a tengerre?-kérdeztem én is valamit.

-Gyermekeim... azok mehetnek a tengerre, kiknek a legjobb az osztályátlaga!

-Igen, ezt tudjuk. De Aria azt mondta, hogy amiért maga a nagybátyjával jár, így kegyelmet kapunk-tájékoztatott James.

-Hát, gyermekeim... akkor sajnálattal közlöm veletek, hogy ez nem működik ilyen könnyen! Attól, hogy Aria nagybátyjával járok, még nem azt jelenti, hogy Aria kedvéért ti nyertek. Más valamit szeretnétek?

-Nem Miss Eva. Ennyi volt-majd mindketten kimentünk, és hatalmas sikításra (persze az örömtől) gyors lementünk az udvarra. Mikor befutott Emma.

-Sziasztok. Emma gyönyörű a ruhád!-ámult Emma.

-Tényleg?-nem értettem, ezért elkezdtem össze-vissza igazgatni a szoknyámat.

-Persze, hogy az! Jó érzés újra valami szépet látni...

-Mire gondolsz?-társult be hozzánk James.

-Hát Ramiról...Ahj..-rázta ki a hideg.

-Megtudlak érteni, de most komolyan... hogy van?-kérdeztem.

-Hála az ápolásomnak... lehet,hogy túléli.... Ne már... De ezért még 1 000 000x is kérhet bocsánatot, az sem lesz elég!-morgolódott tovább.

-Emma, nem gondoltál abba bele, hogy az anyja elvitet a rendőrrel? Vagy a bíróságra?-ijedt meg James.

-Nem. Miért, kellett volna? Mondtam már, hogy túl fogja élni... Emígy is ő kezdte görény módjára!-Emma mindig is ilyen magabiztos volt? Mert most már az önbizalmát nem tagadhatja le...