Fájdalomba zárt lélek

Untitled Part 1

  Késő augusztusi este volt. A nap már majdnem lement, de odakinn még mindig tombolt a hőség.

Benn ültem a szobámban és éppen festettem. Magam sem tudom , hogy mit talán a pajkos napsugarakat amelyek az ablakomban elterülő sötétlila virágon játszanak. Talán éppen a hugomat amint játszik a nemrég családtaggá váló kis ausztrál terrierrel Toby-val.

-Amy drágám .-ilyedtemben megugrottam de csak anya érintette meg hátulról a hátam-Tanulnod kéne , mondtad ,hogy számonkérés lesz.

-Tudom anya.-sóhalytok miközben kimosom az ecsetem a már kissé zavaros vízben-csak tudod néha kell egy kis lazítás nem lehet mindig tanulni.

-Tudom drágám , de ígérd meg , hogy ma még tanulsz.-veszi kezébe még félkész művemet majd kinyújtott karral vizsgálja-egészen szép ,ahogy a színekkel játszol de festhetnél kicsit konkretabb dolgokat ,talán még kereshetnél is vele vdalamit.

-Nem szretém ha a hobbim kötelességgé válna .Éppen azért hobbi mert én döntöm el , hogy mikor szeretné csinálni , és mit . Nem pedig egy főnök dirigál nekem .Számomra ez a szabadság, a pihenés és nem szeretném ,hogy ezt más irányítsa.

-Azért még gondold át.-puszilja meg a homlokom-De most gyere kész van a vacsora-indul el az ajtó felé , majd megáll és visszanéz- igazad van Toby-hoz kifejezetten illik ez a lila szín.-mosolyodik el ,majd kilép.

A festményt visszahelyezem az asztalomra , hogy megszáradjon majd az eddig lófarokba kötött hajamat kiengedem amely ráomlik a vállamra és elindulok le a földszintre. Már a lépcsőfodulóban érzem az illatokat és hallom anyát aki éppen megterít.Az asztalhoz érve gy kis puszit nyomok apa arcára ki valószínűleg nemrég ért haza a munkábol mert még rajta van a nyakkendője de már az asztalnál ült.

-Szia kincsem , hogy telet a napod ? kérdezi tényleg érdeklődően és felnéz az eddig általa tanulmányozott újságból .

-Jól köszi , tanultam és festegettem egy kicsit .-válaszolom miiközben leülök mellé.

-Apa!- hallom meg Rose vékonyka hangját majd egyik pillanatról a másikra apa karjaiban terem. Apa le e tagadhatná , hogy a lánya annyira hasonlítanak egymásra főleg a hajuk kellemesen szőke színe . Míg Rose inkább apára hasonlít addig én anyára.

-Itt a nagylány, szia életem .- öleli meg szorosan.

-Ülj le hamar Rose. -tesz anya a levesestálat az asztalra.

Már mind eszünk amikor megszólal apa telefonja a már kissé idegesítő de mégis jól ismert hangjával.

- Elnézést. -törli meg a száját a vörös szalvétával majd felveszi a telefont – Hello itt Anthony White .-mi csak eszünk de a halk alapzaj mellett egy kis monoton hangot lehett hallani a volnal másik végéről. Némán apára pilantok akinek az arcára szín tiszta döbbenet ült ki. Mintha csak szellemet látott volna.

-Rendben köszönöm, akkor várom a hívását.- Mostmár mind apára figyeltünk aki a tőle megszokottnál halkabban beszélt a telefonba . A mobilt az asztal szélére helyezte majd idegesen a hajába túrt .

-Mi történt szívem? -kérdezte nya idegesen mikőzben megfogta apa vállát , így tudatta vele , hogy melette van. Apa a szeme elé teszi kezeit majd elveszi onnan.

-Rose menj játssz egy kicsit Toby-val. Nemsokára folytatjuk a vacsorát.- Erre a hugom arca felvidult és sietve lépett ki a teraszra ahol már a kicsi kutya azóta várta őt mióta bejött a házba.

-Mi történt apa? -kérdezem , a szemeit fűrkészve amelyek éppen az asztallapot figyelik.

-Robertet nos elkapták a rendőrök-kezdi halkan- emberölés vádjával illetve drogok birtoklásával és további hasonlókkal gyanusítják , az ügyvédje hívott – kicsit megremeg a hangja de semmi sem olvasható le az arcáról – én mint a leközelebbi rokona a tulajdonomba kell vennem minden vagyonát illetve mint nagybácsinak ha elfogadom gyámság alá kell venni a fiát amig nagykorúvá nem válik vagy pedig árvaházba kerül .-tördeli az ujjait miközben idegesen feláll az asztaltól- feltehetően életfogytiglanra ítélik.- Anya lesokkolva ül és nézi apát én pedig mellé ülve próbálom őt megnyugtatni.