Stréberként Kezelve

9

- Szóval srácok, hozzá is láthattok az első jelenethez.

- Na és én ki leszek? - mutatott mellkasára Heather. - engem illet a fő szerep nem ezt a kis csitrit! - mutatott rám.

- Hé, csini baba! Senki nem kérte a véleményedet. - védett meg Isaac.

- Oh, szóval már az ő pártján állsz? - idegeskedett a lány. - Először Lia, aztán Kitty, utána Wendy és most Summer? Mégis mit képzelsz magadról? Olyan vagy mint egy r... khmm - tette szája elé a kezét a lány mintha köhögne. - hadd ne mondjam ki, csak fiúban. - forgatta meg szemeit.

- Heather Smith, milyen magaviselet ez? - állt csipőre tett kézzel a színpadon lévő körbe rakott székek mellett Heather anyja.

- Anyu, emlékszel Isaacra, a volt barátomra? - biggyesztette le a száját hogy eljátsza szomorú. A lány anyja csak hevesen bólogatott majd szúrós tekintettel bámult a fiúra. Egyébként a tanár csak csendben hallgatott ugyanis éppen messengeren flörtölt az irodalom tanárral. Te jó ég, neki sincs órája? Vagy mivan? - Haza vinnél anyuci? Félek ennek a pszichopatának a közelében lenni. - dörzsölte a karját. Mit szívott ez a lány? De most komolyan, mi az hogy anyuci meg, hogy fél ennek a pszichopatának a közelében lenni? Magánál van?

- Hallottad, pszichopata vagy. - nevettem fel Isaac felé fordulva mire elmosolyodott.

- Szóval gyerekek, első jelenethez be is állhattok. - A próba lezajlása után Nancyvel mentem haza. Leültünk a parkba a fűbe egy fa hűvös árnyéka alá.

- Nancy, valamit el kell mondanom. - fordultam a lány felé mikor kivettem a fülemből fülhallgatomat, ugyanis a kedvenc számomat, a Castle-t hallgattam Halseytől.

- Mondd. - válaszolt egyhangúan az instagramot lapozgatva.

- Kezdem úgy érezni, hogy talán... Nme tudom, hogy mondjam el. - sóhajtottam a lány pedig csak értetlenkedve bámulta az instát. - Na jó beleszerettem Isaacbe.-hadartam el a mondat véget mire felkapta fejét és a figyelmét már tényleg rám szegezte. Teljesen ledöbbent. Pont úgy, ahogy én is mikor rájöttem hogy, bele zúgtam ebbe a fiúba. De mégis miért, nemrég még utáltam.

- Te jó ég Summer!! - sikította el magát Nancy majd megölelt. És hogy miért mondtam el neki? Azért mert megbízok benne. Persze most mérhetetlen nagy bűntudatom van Tina miatt, mert úgy érzem hátba szúrtam. És, hogy úgy érezte már neki nincs senki. Lehet ezért itta halálra magát és ki tudja, lehet szándékosan tette. De visszatérve az eredeti témára. Nancyvel hazamentünk, és az hogy beleszerettem Isaacbe, már száz százalék biztos. Mert tudom, érzem és egyszerűen minden arra utal. És arra, hogy teljes mértékben összeillünk. Mert miért is ne lehetne így? Végülis, az ellentétek vonzák egymást. És ez így is van. De lehet hogy csak az én szemszögemből történik ez így. És az ő szemében én csak egy osztálytárs, egy idegesítő lány a sok közül, vagy egyáltalán egy senki vagyok... Tényleg, egész felemelő érzés ebbe belegondolni, naná.

- Jól van akkor, beszélgessünk, Summer drágám. - fogta meg a kezem nagyi, öreges kezeit az enyémek köze kulcsolta. Nagyon szeretem őt. A világon a legjobban. Mindig mellettem áll és tényleg, egy szülőpótló, tökéletes nagymama. - Tudod, meglátom rajtad ha valami foglalkoztat mesélj, mi nyomja a kis szívedet. - mosolygott kedvesen.

- Van egy fiú - ekkor felsóhajtott - aki szinte az ellentetem és nem nagyon szimpatizálok vele meg minden, de szerintem beleszerettem. - hadartam majd a mondat végére már komolyra vettem a témát. Nagyi csodálkozott. Nagyon le volt döbbenve.

- Hát, édesem. Akkor holnap hozd el ezt a fiút. Hogy is hívják? - mosolygott.

- Isaac. - bólintottam.