A Redwood Projekt

A Redwood Projekt/5. fejezet

Ismét gyilkosság történt Londonban- botrány, az emberek pánikban, senki nem tudja ki lesz a következő áldozat. A nagyjából egy hete elhunyt Clark Redwood egy igen közeli ismerőséről beszélünk, Steve Buckleyról. A férfit a lakásán ölték meg, az elkövető az ablakon keresztül egy létrával jutott be a házba, majd lelőtte a férfit. További fejleményeket nem tudunk, a rendőrség jelen pillanatban is nyomoz, illetve egy ifjú magánnyomozó segítségét is kérték. A hölgyről sajnos nincsenek információink, de próbálunk minél többet megtudni minél hamarabb.

(Részlet egy kitalált újságból.)

Nem olvastam tovább azt a lapot, szóltam Caseynek és rohantunk Buckley házához. A terület le volt zárva, de a nagyon menő engedélyemmel csúnya nézések közepette bemntünk a házba. Ott volt Steve, a földön, élettelenül. Rossz előérzetem volt, valahogy nagyon nem stimmelt ez az egész- miért kellett Stevenek meghalnia? Látott valamit, vagy tudott valamiről? Elég nagy valószínűséggel igen, de ez mégis túl valószínű. Túlbonyolítom a dolgokat? Majd meglátjuk. Kicsit körbenézek mielőtt nagyon ítéleteket próbálnék levonni.

Ablak betörve. Ott jöttek be? Logikus. De nem csak megtévesztés? Egy helyen van vér, de nem folyt ide elég egy ember elvérzéséhez. Hol a seb? Hol lőtték meg? A fején, de önmagában nem halálos helyen, több vér kéne legyen, valaki talán megint öngyilkosságot akart feltüntetni, de ez se valószínű. Mi történt itt? A falakon néhány vizes folt. Lemosták, valószínűleg a vért. A férfi térdén el van kopva a nadrág, küzdött, de miért térdelt? Könyörgött. Kegyelemért? Nem. Már meglőtték mikor könyörgött, meg akart halni, nagyon fájt neki a lövés helye. Miért nem lőtt pontosan a gyilkos, nem jó lövész vagy... Megzavarták. Megint. El kell kapni mielőtt a következő áldozatára is lecsap. Lecsap. A plafon, azt még nem néztem. Kis csapóajtó, pont a halott felett. A padlásra vezet, de az közös a szomszéddal. A gyilkost tényleg megzavarták, de nem úgy, vagyis inkább nem ott ahol számítottam rá. A gyilkos bejutott a padlásra, onnan lógott lefelé és úgy lőtte meg a barátunkat, azonban a szomszéd elindult fel a padlásra, megremegett a vékony padlólap, és a lövöldözőnk rossz helyre küldte be a golyót. Ezek után gyorsan becsukta a padlásajtót és beugrott a lakásba, de ott minden tiszta vér volt, mert Buckley fájdalmában ide-oda tántorgott. Barátunk lelökte a földre, és eltüntette a testtől túlságosan távol fekvő nyomokat, egy valami kivételével.

- Casey, amikor legutoljára voltunk itt, ott volt az a szekrény?- mutatok a gardróbra, ami az ablak mellett áll. Nem is olyan rendes gardrób, kisebb, kulcsra zárható.

- Nem, nem volt. Nem emlékszem rá.

-Mert nem is volt itt. A gyilkos rakta oda. Vegyél kesztyűt, és segíts elhúzni.- Casey gyorsan felvett egy olyan egyhasználatos gumikesztyűt, és megragadta a szekrény egyik oldalát. Gyorsan odébb vittük, mögötte pedig piros foltokat véltem észrevenni. Egy írás volt, "látlak".

- Mi ez?- én tényleg nagyon szeretem Caset, de  néha az agyamra megy.

- Ez, drága barátom, egy üzenet. A gyilkos valaki olyan, aki tudja, hogy követem.- tovább nézem az írást. Megjegyzek minden apró dolgot, ami az ember kézírásáról elmondható.- Vagy talán mégsem. Az üzenet nem nekünk szól, és nem a gyilkos húzta ide a gardróbot. Az üzenetet nem más hagyta, mint Steve Buckley. Tudta, hogy eljönnek érte, de próbált túlélni. El akarta hitetni a gyilkossal, hogy egy lépéssel előrébb van, de mikor rájött, hogy ezzel csak felidegelte a barátunkat el akarta tűnetetni az írást, csakhogy már késő volt. Valószínűleg rosszkor volt rossz helyen, látta, amint megölik a Redwood nőt, és a lebuktatás veszélye fennállt, így megölték.

- De miért nem szólt egy szót se?

- Jó kérdés, drága barátom, nagyon jó. Azért, mert szerette a gyilkost. És én már pontosan tudom, ki volt az.