37.

324 18 6
                                    

(jahjsjdksjxky emberek nézzétek el nekem ezt a részt, tudom szarlett mert nemtudok fogalmazni:3 sosem írtam még ilyet, úúúgyhogy ne kövezzetek meg köszi<3)

A nap hátra levő részében, semmit se csináltunk. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, játszottunk, és csókolóztunk. Inkább csak csókolóztunk.
Úgy döntöttem, hogy ma Charlsnál alszom, de lehet hogy még egy jó ideig nála maradok.

-Leo, nem láttad a fekete bárányos pólómat?-dugta ki a fejét a fürdőszobából.

-Bárányos?-lepődtem meg, de azért keresni kezdtem.

-Ja, abban alszom mindig.-mosolygott büszkén, majd tovább vizslatta ahogy keresem a ruháját.

-Nincs a szekrényben, se az ágyadon. Valószínűleg kimostad.-rántottam vállat, majd bevágódtam a puha párnák közé.

-Hát jó.-csukta be az ajtót, majd hallottam valami mocorgást, gondoltam öltözik.
Hát, rosszul gondoltam.

Már csukódtak le a szemeim, amikor ajtó nyikorgást észleltem a jobb felemről, de ráhagytam, mert tudtam, hogy csak Charlie végzett a dolgával.
Éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy, de nem nyitottam ki a szemem, mert már majdnem aludtam, de valami miatt még is muszáj volt kinyitnom.

-Baba.-suttogta valaki az arcomba, miközben éreztem a mentás illatú lehelletét.

-Úristen!-riadtam fel, mert valljuk be, rohadtul megijedtem.

-Bocsi.-kuncogott fel, majd a nyakamat kezdte behinteni apró puszikkal.

-Ezt szerintem ne most.-súgtam oda neki, és egy picit feltoltam őt, hogy ne tapadjon a nyakamhoz.

-Kérlek! Már nagyon régóta várok rád. Mostmár nyugodtan együtt lehetnénk.-nézett a szemeimbe könyörgően, de a vágy néhol megcsillant a szemeibe.

Egy aprót bólintottam, mire felvidult, és újra ráhajolt a bőrőmre.
Néhol erősen megszívta, de inkább csak kisebb foltokat hagyva, hogy ne legyen annyira feltűnő.
Felemelte a karjaim, és a pólómat elkezdte felfele húzni, amiből kézségesen kibújtam.
Arrébb dobta a ruhadarabot, majd újra rám hajolt, de most már mellbimbómat kényeztette szájával.
Csak sóhajtozni tudtam, nem jött ki más hang a számon. Sosem éreztem még ilyet, amit ez a fiú kiváltott belőlem.
Egy idő után meguntam, hogy Ő csinál mindent, ezért egy kicsit eltoltam magamtól az engem harapdáló fiút, és felültem.

-Nem szeretnéd, igaz?-nézett rám keserűen, mire mosolyogva megráztam a fejem.

-Dehogy is, csak hasznosítani szeretném magam.-vigyorogtam rá, és azzal a lendülettel a kezem az alhasához vándorolt, vagyis inkább a nadrágja széléhez.

A fiú megértette mit szeretnék, ezért még segített is a dolgomon úgy, hogy kibújt saját magától az anyagból, mire morcosan néztem rá, mert ez az én feladatom lett volna.

-Majd máskor.-kacsintott rám, és újra eldöntött az ágyon, és lehúzta rólam is a farmert.

Már mind a ketten alsónadrágban feküdtünk, de nekem ez sem volt elég, ezért egy kicsit megemeltem a csípőmet, és azt is lehúztam magamról.

-Ezt én akartam.-durcizott be.

-Visszakaptad.-nyújtottam rá ki a nyelvem, amibe jó erősen beleharapott.

-Aú, ez fájt!-tapogattam a nyelvetem.-Vérzik is!

-Remélem majd egy idő után megtanulod a leckét.

Csak néztem Charliera, mikor lett belőle ilyen ember. Csak áradt belőle a dominancia. Ebben a pillanatban rájöttem, hogy én sose leszek a kapcsolatunkban a domináns fél, akár mivel is próbálkozom.
Gondolkozásaim közepette egy kicsit elkalandoztam, és nem is figyeltem magam körül a történéseket.
A következő minutumban, Charlie a számba dugta ujjait, de én nem nagyon tudtam, mit is kéne kezdenem velük.

-Csak nedvesítsd be.

Tettem amit kért, mert nem akartam megtudni mi lesz ha nem teszem. A végén tuti nekem fájna.
Mikor a barátom úgy érezte elég lesz már, kihúzta az ajkaim közül őket, majd a lábam közé helyezte őket.

-Készenállsz?

-Ühüm.-bólogattam, majd hátra vetettem a fejem, ahogy megéreztem magamban már egyszerre két ujjat is.

-Lazulj el.-hajolt fölém, és a számra tapadt, miközben ujjait egyre gyorsabban mozgatta bennem.

Nem kellett sokat várnom, mire a harmadik ujja is csatlakozott a többihez, de ez már sokkal több fájdalommal járt.

-Aaa!-jajdultam fel, amiért egyre jobban feszegetni kezdte bejáratomat.

-Bocsi, de ezt muszáj, ha azt akarjuk, hogy ennél jobban ne fájjon.-mosolyodott el fájdalmasan.

-Okéh.-lihegtem, mivel már egyre jobban kezdtem hozzászokni az érzéshez, és egyre jobban lazított el.

Hirtelen kihúzta belőlem ujjait, amiért már épp szólni akartam, hogy ha így folytatja, idő előtt kell végeznünk, de meghallotta gondolataim, és gyorsan lehúzta magáról az utolsó ruhadarabot is, és kis terpeszbe rakta lábaim.

-Mehet?-nézett fel rám, miután bepozícionálta magát.

Csak bólintottam egyet, mert szavakkal már nem nagyon tudtam magam kifejezni.

Az elkövetkezendő feszítő érzésre, mégsem voltam annyira felkészülve, mint azt én gondoltam. Azt hittem, ennél sokkal kellemesebb lesz, és nem fog ennyire fájni.
A takaróba markoltam ideglevezetés képpen, nehogy fel kelljen ordítanom.
Charlie nem mozdult, várt a jelzésemre, mikor mehet tovább.
Pár másodperc múlva, erőtlenül bólintottam jelzés képp, amit a partnerem meg is értett, és lassan hatolt belém.
Mikor teljesen bennem volt, újra megállt, de már nem rám várt, hanem csak felkészült.
Egy kicsit felljebb toltam a csípőmet, hogy már igazán mozoghatna, mert már megszoktam méretét.
A fiú lenézett rám csillogó szemeivel, majd egy mosoly kíséretében megmozdult, majd utána újra, és egyre többször.
Már egyáltalán nem fájt, sőt, még élveztem is. Sosem gondoltam volna, hogy így fogom elveszteni a szüzességem, de szerintem megérte.

Charles már sokkal tempósabban mozgott bennem, már nem érdekelte volna Őt, ha esetleg nekem fájna.
Amíg Charlie nagyokat sóhajtozott, én kétszeres tempóban sikoltoztam, és nyögtem alatta.
Sosem éreztem még ennyire jól eső érzéseket, amiket ezekben a pillanatokban.

Csak mi ketten voltunk a házban. Senki sem zavarhatott meg minket a kis akciónk közben. Nem tudom mit szólnának ehhez mások, de amit nem tudnak, az nem fáj, ugye?

A következő lökésnél, valami elpattant bennem. Többször is szerettem volna ezt érezni, és ezt tudatni is akartam Charlieval.

-Ott!-kiáltottam fel, és reméltem megértette mire akarok kilyukadni.

A barátom értett a szóból, és már csak azt a pontot célozta be, célja eléréséhez.
Még egy párszor megbökte ugyan azt a pontot, és itt már nem bírtam tovább.
Alhasam megrándult, majd kilövelt belőlem a fehér folyadék a hasamra.
Láttam Charlien, hogy neki sincs sok hátra, ezért leállítottam őt, majd hátrébb húzódtam, hogy már ne legyen bennem.
Feltérdeltem, majd számba vettem méretét és szopni kezdtem. Ütemesen csináltam, de nem annyira durván, mert már tudtam, hogy nemsokára itt lesz neki is a vég.
Nem kellett sokat várnom, a teste megremegett, majd számba lövelte élvezetét.

-Azth a kurva.-dobta hanyatt magát az ágyon.

-Miaz?-fordultam felé testemmel, majd jobban magamra húztam a takarót.

-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?

-Igen tudom. Én is szeretlek.-mosolyogtam rá, majd átvetettem lábaim derekán, kezeimmel átöleltem, majd a fejemet a mellkasához nyomtam, és elaludtam.

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Feb 27, 2019 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

Korlátozva || Chardre FanFiction || /SZÜNETEL\Donde viven las historias. Descúbrelo ahora