Feladom!

6.rész- Végre itthon

BEKA SZEMSZÖGE

Végre itthon vagyunk. Energiám nem vol a kipakolásra, úgyhogy azt másnapra hagytam. Mivel ma szombat van és csak hétfőn van suli lesz rá időm holnap. Ma csak fetrengeni van kedvem, aminek már neki is kezdtem, viszont a telefonom csengése félbeszakított ebben a roppant fontos elfoglaltságban. A barátnőm volt, Iza (Izabell).

-Szia csajszi!

-Szia!

-Mizu?

-Hát történt egy két dolog.

-Na mesélj!

Elmeséltem neki mindent töviről hegyire. Ő a legjobb barátnőm már kiskorom óta. Mindent megbeszélek vele. Általános közepe óta ismeri Mattet, ezért tudja milyen és talán tud nekem segíteni ezzel a fura dologgal, ami történik velünk.

-Azta! Jó sok minden történt veled.

-Nekem mondod? De nem értem mi is ez pontosan.

-Hát nem egyértelmű? Szerelmes vagy a testvéredbe!

-Már, hogy szerethetném a saját testvéremet?

-Ne tőlem kérdezd, ezt te tudod. De, hogy neked bejön az hótziher. Tökre össze illenétek amúgy, bár kicsit bizarr lenne, de akkor is.

-Én nem is... na mindegy. Szia megyek, mert nagyon elfáradtam az utazásban és te még a hülyeségeiddel fárasztasz.

-Ez nem hülyeség csak a színtiszta igazság. Szia!

És ezzel bontottuk a vonalat. Még hogy szerelmes vagyok Matt-be. Ugyan már hisz a nővére vagyok! Ráadásul ott van nekem a barátom, aki életem szerelme. Iza biztos csak sokat ivott vagy nem tudom. Hiába vagyunk hasonlóak és "illenénk össze" ha a kapcsolat előtt van egy akadály. A tej meg a tejföl se jó együtt hiába hasonlóak. Külön-külön finomak, de együtt nem. Igen tudom, jó vagyok a hasonlatokban. Szóval ezzel le van zárva. Én nem vagyok belé szerelmes és ő se belém.

Miért mászott rám? Mondjuk ez egy ugyan olyan kérdés, hogy én meg miért nem hagytam, hogy lemásszon rólam? Ááá nem értem az egészet! Maradjunk abban, hogy senki sem szerelmes senkiben és ez így pont jó. Mindenki élheti tovább a nyugodt kis életét.

Miután ez a sok baromság végigfutott az agyamon éreztem, hogy az áramköreim túl melegedtek. Hanyatt dőltem az ágyon és csak bámbultam ki a fejemből a plafont nézve.Tele volt olyan foszforeszkáló csillagokkal, ami akkor világít ha sok fényt kap. Még kiskorunkban kaptuk Mattel. Mikor külön szobába kerültünk nagyjából tizenegy éves koromban, ki imádkoztam magamnak a csillagokat. De kiengeszteltem mert a kilencedik szülinapjára vettem neki fénylő dinókat és azt ragasztottuk fel a plafonjára, ami a mai napig neki is ott volt.

A régi idők olyan könnyűek volta. "Minél idősebb leszel, annál több probléma gyűlik össze a fejed fölött", mindig ezt mondta nekem a nagyi. Most már kezdem megérteni miről beszélt. Matt már akkor is engem helyezett előnybe saját maga előtt, de mindig is ilyen volt. Annyira hozzászoktam a kedvességéhez és a törődéséhez, hogy szinte már természetesnek vettem. Pedig nem lehetett mindig könnyű neki lemondani dolgokról, hogy az én kedvemre tegyen.

Általános iskola alsó osztályban, mikor Matt másodikos volt én meg negyedikes voltam, az volt a legújabb divat az évfolyamomban, hogy a fiúk elkezdték piszkálni a lányokat, ha tetszettek nekik vagy ha menőbbek akartak lenni, azok a kis piszkok. Na én is egy ilyen kiszemelt célpont voltam. Egyik nap az iskolában, mikor siettem ki a bejárathoz a tesómhoz, aki rám várt, hogy együtt mehessünk haza, pár fiú az osztályomból megállított az udvaron és elkezdtek piszkálni, a hajamat húzogatták és a szoknyámat piszkálták. Mikor már a sírás szélén álltam megjelent Mattie és odébb lökte a fiút, aki rángatta a copfomat.