Recovery - h.s [hun] // befejezett

24.

L I L Y

A fejem lüktetett, amikor másnap felkeltem. A gyomrom forgott, és úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban kijöhet a gyomrom tartalma. Forgott velem a szoba, nem tudtam kinyitni a szemeimet, és semmi mást nem akartam, csak egy hideg borogatást a homlokomra. Próbáltam felidézni a tegnap estét, ahogy ott feküdtem csukott szemekkel.

Emlékszem, ahogy a seggfej pasim kiakadt rám az miatt, mert nem akartam vele szexelni a bárnak a mosdójában. Mármint, ezt nem mondta ki nyíltan, helyette elkezdte csókolgatni a nyakamat és simogatni a testemet. Húsz percig veszekedtünk, ami után elrohant, én meg egymás után döntöttem magamba az italokat.

Ezek után csak annyi rémlik, ahogy Amelia pánikolva arra kér, sőt inkább könyörög, hogy inkább a padra feküdjek le a járda helyett. Valakivel telefonált, de arra nem emlékszem, hogy kivel és miért. Nem akartam felkelni a járdáról, mert hideg volt, és jó érzést keltett a felhevült testem ellen.

Lassan kinyitottam a szemeimet, de szinte rögtön vissza is csuktam őket. Az ablakon beszökő napfény miatt csak jobban elkezdett fájni a fejem.

Ismeretlen volt a vakítóan fehér takaró, amibe be voltam burkolózva, és a kék falak depressziós hatást keltettek. Én már voltam ebben a szobában. Tudom, hogy voltam már itt, de mikor? És mégis ez kinek a szobája?

A mellettem lévő éjjeliszekrényen megpillantottam egy képkeretet. A képen egy nő és két kisgyerek szerepelt. A fiúnak smaragdzöld szemei és göndör haja volt, a lány pedig szinte a fiú hasonmása volt, csak idősebb. Mind a ketten nagyon hasonlítottak a nőre. A kisfiú a képen szinte semmit sem változott, kivéve, hogy a kisfiúból egy férfi lett. Ugyanaz az arc, ugyanazok a göndör fürtök, ugyanazok az ellenállhatatlan gödröcskék. Harry.

Kitakaróztam, és felálltam az ágyról, miközben próbáltam nem figyelni a fájó fejemre. Nem volt rajtam nadrág, a póló pedig, amit viseltem, a térdemig ért. Reméltem, hogy Harry nem bánja, hogy félmeztelenül járkálok a házában, de nem tudtam rávenni magamat arra, hogy felvegyem azt a ruhát, amit Louis választott ki nekem tegnap este.

Miért van itt ennyire hideg? Reszketve mentem be a konyhába, ahonnan halk dúdolás hangjai szűrődtek ki.

- Ébren vagy - mosolyodott el gödröcskésen Harry, amikor meglátott az ajtóban. Az egyik kezében egy összehajtott pirítós volt, a másikban meg a telefonja.

Leültem az egyik mellette lévő székre és figyeltem, ahogy megeszi az utolsó falatokat. Viccesnek találtam, hogy összehajtotta a kenyeret. Elmosta a tányért, miután végzett, eltörölgette és visszatette a szekrénybe.

- Tessék, vedd ezt be - nyújtott felém egy pohár vizet és két szem gyógyszert, ami szerintem Advil volt. Bevettem a gyógyszert, megittam az egész pohár vizet, majd az üres poharat visszaadtam Harrynek, és fejemet lehajtottam a pultra.

Nem volt rajta póló, a pizsamanadrágja pedig lazán lógott a csípőjén. A testének nagy részét fekete minták borították, az egyetlen hely, ahol nem voltak tetoválások, az a háta volt.

- Mi a fene történt tegnap este? - gondolkodtam hangosan. Harry hangosan felsóhajtott, és amikor felnéztem rá láttam rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát.

Basszus. - Ugye nem.. ugye? - kérdeztem halkan, a levegő megakadt a torkomban.

- Nem, semmi olyan nem volt - védekezően feltette a kezeit maga elé, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam. Azért még részegen is van becsületem. Remélem ezzel Louis is így volt. Azonban Harry még mindig feszengett.