Egyszer volt hol nem volt

1. rész

Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy királyság ahol a szőke herceg éppen a királylányokat nézegette hogy melyik legyen az ő királynéja.... Csak éppen nem ebbe a mesében. Ugyanis a mi kis hercegünk vörös hajú aranyos bájos kis 14 éves fiú aki elindul megmenteni a sárkány karmai közül királylányt aki a tipikus szőke bombázó .... De minek is jártatom még a számat mesélje hercegünk az ő szerelmi történetét mostantól Nathaniel-é a szó

A poros földúton lovagolok egyenesen az erdő belsejébe ahol a sárkány barlangja van. A táj épp most fordul tavaszba rügyeznek a fák, a virágok nyílnak a madarak vígan csicseregnek Apám küldött el hogy mentsem meg tőle a királylányt. A sárkányról sok legenda szól. Sokak szerint ő az elátkozott herceg és azért rabolja el a hercegnőket hogy megtalálja az igazit aki feloldja róla az átkot. A herceg legendájának a lényege az hogy régen élt egy gyönyörű szép herceg akinek volt egy rút ikertestvére. A rút fivér mindig is irigy volt bátyjára így egy nap kivitte őt egy barlanghoz majd elátkozta őt. Csak az igaz szerelem képes feloldani az átkot. A helyiek Togunak keresztelték el a sárkányt mivel a herceget is így hívták. Hirtelen sötét lesz majd az égre pillantok. Nagyot nyelek mikor meglátom a folottem repülő hatalmas lovamat hátra hagyva kardommal együtt gyalog megyek a barlanghoz. Nem is kellett sokat várnom a közel hat méteres sárkány üvöltve száll le a fellegekből. Hatalmas súlya miatt a föld beleremeg érkezésébe így hamar a földön találom magam. Már most ő nyert. Bár mit vártam én a kis vézna 14 éves fiúcska fogja pont legyőzni Togut. Fejét a magasba emeli aminek következtében nyakán lévő kékes zöld pikkelyek megcsillanak a nap sugarai hatására. Igazából egyszerre félelmetes és fenséges látvány. Lehajtja fejét és várja mikor támadok. Minek bántsák őt mikor úgyis ő nyerne?! Eldobom a kardom majd lassan közelítek felé,megakarom őt érinteni . Nagy sárga szemein látom a meglepetséget majd én jövök a meglepetségben ugyanis orrát a kezemet érinti. Kicsit megbátorodom és lassan érzékenyen elkezdem pofiját simogatni. Látszik rajta hogy jól esik neki ez a kis törődés. Lehuppan a földre mire én is ott kötök ki. Fejét ölembe hajtja mire elmosolyodom
-Jól esik ez a kis szeretet ,Togu ?-kérdezem mosolyogva. A névre egy szomorú pillantást vet rám. Akkor belém nyilat hogy ő az hogy ő tényleg ember volt hogy tényleg ő az elátkozott herceg. De csak tovább simogatom és a végén és lágy puszit nyomok homlokára ezen tettem egy jól eső morgással jutalmazza. Akkor délután már tudtam egy hamar nem megyek innen haza de nem is bánom hogy nem

(A helyesírási hibákért bocsi )