Feladom!

7.rész- Első nap a suliban

BEKA SZEMSZÖGE

-Úgy gondoltuk ez lesz a legjobb megoldás.

-És mit mondtatok nekik, hogy miért kell állandóan velünk lenniük? -fakadtam ki.

-Azt, hogy szobafogságban vagytok, de ki könyörögtétek, hogy csak velük találkozhassatok. Így mehettek minden fele, de ők is ott lesznek.

-Ez nem is olyan rossz magyarázat, de tényleg elhitték, hogy ez az oka a "bébiszitterkedésnek"?

-Igen! Sőt meg is hatódtak, hogy csak őket akarjátok látni a szoba fogság alatt. -mosolygott büszkén apa.

Picit felnevettem. Ebből végül is még mi is jól kijöhetünk. Bár nem tudom, hogy jó ötlet-e megint Matt közelében lenni, ugyanakkor újra vele akarok lenni és sok időt tölteni vele. Csak van az a fura dolog most köztünk, ami miatt most ez az egész van és nem tudom, hogy Dannek feltűnne vagy esetleg Kathlennek. És azt se tudom Matt mit gondol erről az egészről. Majd később megkérdezem tőle. De előbb beszélek Daniellel.

Miután végeztem az ebéddel felsiettem a szobámba és egyből a telefonomat kezdtem el keresni. Meg is találtam az éjjeli szekrényemen. Tárcsáztam is azonnal Dan számát. Pár csöngés után felvette és beleszólt a telefonba.

-Szia Cica! Mizujs?

-Semmi csak hallani akartam a hangod. -hallottam ahogy elmosolyodik.-Szóval mi volt addig míg nem voltam itthon? -elmesélt mindent, majd rákérdeztem a témára.

-Anya mondta, hogy te lettél a felvigyázom.

-Ja, azon meg is lepődtem. Mit kellet ahhoz csinálnod, hogy téged egy tizenkilenc éves lányt szobafogságra ítéljenek? -Nem tudtam mit mondani. Ki kell találnom valamit gyorsan. Feleselés... nem az semmiség... bolti lopás... nem az meg túlzás... meg van!

-Csak lenyúltam anya bankkártyáját. Venni akartam egy táskát, de épp kifogytam a pénzből.

-És az öcséd?

-Igazság szerint csak bele rángattam.

-Értem szívem, de ilyet ne csinálj többet. -és még ő oktat ki. Ezen nem is kéne felháborodnom, mert nem is tettem ilyet. -Ha kell valami csak szólj és én megveszem neked. -mindig ezt csinálja. De én nem akarom kihasználni se tőle függni. Az apja egy pénzügyi vállalat igazgatója. Tehát jól el vannak eresztve.

-De édesem, mondtam már, hogy nem vehetsz meg mindent helyettem.

-Tudom. De én szeretném.

-Ezt majd később megbeszéljük most mennem kell. Puszi.

-Szia. Szeretlek

-É-Én is. -nem tudom miért akadt el a hangom, nem most először mondtuk egymásnak. Csak olyan hirtelen jött és nem éreztem úgy, hogy most mondanom kéne. Gyorsan át kéne mennem Matthez és elmondanom neki, hogy mit mondtam Dannek és azt mondja Kathlennek. De nem nagyon akarok még mindig vele beszélgetni. Tudom már! Írok neki üzit.

B:Szia. Dannek már elmondtam egy kitalált sztorit, miért vagyunk 'szobafogságban' szóval neked is azt kéne mondanod.

Elküldtem neki az üzenetet. Míg a válaszára vártam elterültem az ágyon. De a következő pillanatban már pattantam is fel ülő helyzetbe, mert Matt úgy rontott be a szobámba, hogy csoda, hogy még a helyén van az ajtó.

-Mondd te normális vagy?! -köpni nyelni nem tudtam, csak kikerekedett szemekkel néztem őt. Kezében a telefonnal megindult felém. -Annyira nem akarsz látni, hogy nem vagy képes átjönni hozzám és beszélgetni, csak üzenetben?!?