Utazás a Yandere Szimulátorban

3.világ 3.rész ~Kételyek~

Ayano szemszöge

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami nehéz fekszik a hasamon. Mikor kinyitottam a szemem, egy kicsit homályosan, de egy barna valamit láttam a paplanon. Mikor már jobb lett a látásom, érzékelni tudtam, hogy bizony Zera az, aki kutya képében húzza a lóbőrt az ágyikómban. Egy ideig gondolkodtam azon hogy felébresszem-e, de utána inkább hagytam, had aludjon, csak nem koszolja össze a fekvő helyem. Szépen átvettem a ruhámat az uniformisomra, majd lementem a konyhába reggelizni. Idő hiány miatt csak egy pirítóst vettem a számba. Összepakoltam az ebédem, majd mikor hagytam volna el a házat, egy halk nyávogás/nyüszítés hangzott el a hátam mögül. Zera felébredt.

-Jó reggelt Zera!-köszöntem neki, közben a kulcsaimat kerestem a táskámban, de nem találtam őket, pedig tegnap nem vettem ki őket miután haza értem.

-Jó reggelt Ayano-chan!-mondta álmos hangon-Ha megkérlek adsz nekem reggelit?-kérdezett még álmosabbra faragva hangját.

-Adnék neked kaját, de most muszáj hamar beérnem és...ugh...nem találom a kulcsaimat.-mondtam egy kissé idegesen. Erre egy csörgő hang szólalt meg. Hátra fordultam. Zera farka végén csörögtek a kulcsaim.

-Ha adsz kaját, adok kulcsot!-mondta egy ravasz mosollyal Zera. Én mérgemben sóhajtottam egyet, majd a hűtőhöz léptem. Kivettem egy doboz tejet, majd egy nagyobb tálkába öntöttem azt. Zera a kezembe hajította a kulcscsomót, majd elégedetten a tálkához lépett, és lefetyelni kezdte a tejet. Macskaként.

-Ha még a házban maradnál, akkor kérlek ne csinálj nagy kupit, oké?-kértem meg. Zera csak hümmögött egyet, gondolom ezzel jelezvén egyetértését. Én nyugodtan elhagytam a házat, bezártam az ajtót, majd megindultam a suli felé. Lassan, de megérkeztem az iskolához. Diáktársaim már rég bent b*szták a rezet, szóval én csak annyit tettem, hogy átvettem a cipőimet és elindultam a klubszobába. Már csak néhány méterre lehettem, mikor is a szobából két férfi hang szűrődött ki. Mindkettő nagyon ismerős volt. Az egyik hang Budóhoz tartozott, de a másikról csak feltételezni tudtam, hogy kié lehet. Halkan közelebb lopóztam az ajtóhoz, majd résnyire benyitottam. A szobaközepén Budo, és egy okkultos fiú beszélgetett.

-Tehát miről is akartál volna beszélgetni 'Shin'?-kérdezett először Budo. Shin....Shin Higaku, ha jól emlékszem a nevére. Shin vett egy mély levegőt, majd beszélni kezdett.

-Masuta-San.....amiről beszélni akarok....egy kicsit meglephet téged de.....bármit is mondasz róla elfogom fogadni....Tudod.....az, év kezdete óta- mármint mióta először találkoztunk....valami nem hagyott nyugodni....mikor a közeledben vagyok.....egyszerűen.....szétrobban a szívem, annyi érzés kavarog benne egyszerre....n-nem mintha nem tudnám magamtól is hogy mi lehet ez az érzés, én csak...próbálom elhitetni magammal, hogy nem az, amire gondolok.....már pedig tévedek....pontosan az az érzés kavarog bennem, amit....én....-próbálta elmondani Shin, amit akart. Végül Shin egy hatalmas levegőt vett, majd megfogta Budo vállait.

-S-Shin?!-nézett értetlenül Budo. Itt már egy kicsit szélesebbre mertem nyitni az ajtót.

-Budo-Senpai~....-nyögte ki Shin, majd ajkait Budo ajkaira helyezte. Én pedig csak álltam és nagy figyelemmel néztem a történteket. Hát...csak gratulálni tudok nekik. Néhány percig azt is éreztem hogy elpirulok. Budo gyengéden eltolta magától Shin-t.

-Shin...én-

Mielőtt befejezte volna a mondandóját kiszúrta, hogy lesből figyelem őket az ajtóban. Én megijedtem egy kicsit, szóval inkább menekülőre fogtam. Próbáltam minél messzebbre futni, de Budo utolért. Megragadta a két karomat, majd a falhoz nyomott.