Stréberként Kezelve

10

Másnap érdekes dologra keltem fel. Az ablakom nyitva, a szobám ajtaja szintén. Milyen nap van ma? Ugye nem június 7? Jaj ne!

- Meglepetés! - ugrottak fel az ágyam alól a barátaim. Konkrétabban Nancy és a többi mondhatni haverom. Én pedig bármi lelkesedés helyett levágtam a fejem a párnára nagyon sóhajtva.

- Ez meg mi? - kérdeztem egyhangúan a fejemet fogva.

- Summer, ez egy meglepetés buli. - közölte örömében ugrálva Billie. Honnan a fenébol kellene ismernem. Csak onnan ismerem, hogy egyszer segítettem neki angolból.

- És ez mire jó? - kérdeztem homlokom összerancolva. - Amúgy is közületek senkit sem ismerek, csak Nancyt, meg talán Billiet. De a többieket nem is láttam még soha. Nagyon édesek vagytok tényleg köszönöm lányok, de megkérném hogy most távozzatok. - néztem rájuk sajnálkozóan. Nem akartam megbántani őket de most csak Nancyre volt szükségem ezért kellett elküldenem mindenki mást.

- Akkor én is? - forgolódott az ajtó előtt Billie, hüvelyk ujjával az ajtó felé mutatva.

- Kérlek, Billie. - mosolyogtam lágyan a lányra mire ő az ajtó fele vette az irányt.

- Miért küldtél el mindnekit? - ült az egyik bab zsák fotelembe ült.

- Nancy, a segitségedet kérem... - kezdtem bele. Elmondtam neki mi történt és, hogy hogyan ért engem ez a „csapás".

- Szuflé... nagyon sajnalom... - tette vállamra kezét. - Azonban! - mutatta fel mutató ujját. - Van egy nagyon jó ötletem. - vigyorgott elég gonoszan.

- Na jó, ez már ijesztő. - nevettem el magam. - Na és mi az a nagyszerű ötlet?

- Emlékszel James-re? Aki 11.ben rád volt tapadva? - ráncolta össze homlokát mire én bologattam. - Jó, feltekennyé kell tennünk Isaacot.

- Na jó te nem vagy normális. - nevettem fel ismét.

- Most miért? Nem a segítségemet kérted? Ha nem, hát akkor szia. Ha igen akkor fogadd el. - magyarázott.

- Jólvan. - forgattam meg szemeim.

Hétfőn egész nap Jamessel lógtam, persze mielőtt, azzal jött volna pár nap múlva, hogy kihasználom, megmondtam neki, hogy csak barátként tekintek rá, mire azt felelte, hogy az ok amiért rám volt tapadva már elmúlt. Az elmúlt két hét tökéletesen telt el. Egy szót sem váltottam Isaaccel és jobban is érzem miatta magam. Majd egyszer csak felhívott.

- Szia, Summer.

- Hali, miért hívsz?

- Hát tulajdonképpen hamarosan itt van a következő bál és szerettem volna megkérdezni, hogy eljönnél-e velem.

Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Sikerült komolyan. Sikerült feltekennyé tenni. Ez szép munka volt. De tudom, hogy csak azért csinálta hogy jobb legyen a kedvem. Nem érdekel. Én attól még nagyon boldog voltam.

- Hmm... Nem is tudom... Miért menjek el?

- Summer kérlek. Jó mit mondjak hogy el gyere?

-Isaac, én nem kérek semmit, nem kell semmit sem mondanod . - sóhajtottam - Túlléptem rajtad, úgyhogy ahelyett, hogy próbálsz rávenni inkább gondolkozz el.

- Na jó Summer, várj! Tinárol kell valamit mondanom. El kell jönnöd.

- Ha ezzel akarsz rávenni bármire is, akkor ne számíts rám.

- Nem, Summer. Múltkor is írtam neked mikor meghalt. Nem akartál hinni nekem, de eljöttél. Most sem akarsz hinni nekem, pedig kéne. Tudom, hogy szörnyű ember vagyok, tudom hogy mindenki utál. De kérlek Summer, most az egyszer higyj nekem.

- Na jó, hová menjek?

- Ide, hozzám.

- NEM! Nem megyek a lakásodba! Legalább Teresa otthon van?

- Igen, persze. Megígérem, hogy csak leülünk a nappaliba és megbeszéljük. Jó?

- Teresával.

- Neki semmi köze hozzá.

- Nem baj, meg akarom tudni milyen húga lehet egy ilyen szörnyetegnek.

- Jó, legyen. Csak gyere.

- Oké.

Végül rávettem magam hogy elinduljak. Nancy értetlenül nézett. Nem értette, hogy vállalhatok el valamit, ami Vele kapcsolatos. Ösztönösen mint egy legjobb barát felkapta a cuccait és már jött is utánam.

- Itt vagyok, nos, mit akarsz? - kérdeztem mikor észrevettem, hogy a házuk előtt áll Teresával. Nem úgy volt, hogy egy lakókocsiban laknak? Na mindegy.

- Te jó ég, szia te biztosan Summer vagy, imádom a neved, a sajátom egyébként utálom, na mindegy nagyon örvendek. - ugrott a nyakamba a lány, nagyon durván ijesztő volt a jókedve. És akkor neki van ilyen borzalmas bátyja. Egyébként mint megtudtam ikrek. Szóval nem, mégsem a bátyja. Amúgy egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Kivéve az, hogy a lány haja hosszú fehér(!), de tényleg nem szőke konkrétan fehér, nagyon egyenes. Míg Isaac haja fekete és néhány göndör tincse a szemébe lóg. Na jó visszatérve Teresára ijesztő a lelkesedése... Tipikusan az a lány akin látszik hogy van valami baj vele csak felhúzott egy maszkot ami eltakarja, és esténként leveszi és akkor bizony előjön az igazi énje. Az álarca egy mosolygós vidám lány, míg ami mögötte rejlik az egy horror filmnek is megfelelne.

- Üdv Teresa. - mosolyogtam.

- Summer szeretném ha csak ketten lennénk... nem akarok Nancy és Teresa társaságában lenni. - suttogta azaz próbálta mert mindketten ránk néztek.

- Tudod mit, legyen. - sóhajtottam mire Nancy tátott szájjal meredt rám.

Aztán bementünk a házba. Egyébként szép helyen laknak, de nagyon el van hanyagolva. Azaz megértem, gondolom Teresa a házi asszony, Isaac meg a „szét hagyok mindent".

- Amúgy szólits csak Terrynek. - kiabált utánam a lány.

- Rendben, te pedig... Summernek. - rántottam vállat miközben beértünk. Levettem a bakancsom majd Isaacre vártam. Beültünk a nappaliba, a kanapéra.

-Szóval... mit is akartál mondani? - forgattam a szemem miközben ledőltem a kanapéra.

- Először is, ha most elmész annak rossz vége lesz, másodszor pedig nem Tinárol van szó. - húzta el a száját.

- Na, jó, tessék? - akadtam ki.

- Csss... - csitított el. - halkabban!

- De ezt nem vagyon képes elhinni. El rángattál mondván hogy a volt legjobb barátnőmről van szó? Te nem vagy komplet! - akadtam ki még jobban.

- Csak hallgass meg! Tudod mikor elkezdtetek járni azzal a másik fiúval, nagyon féltékeny lettem és rájöttem mit vesztettem. És tudom hogy mostmár nem kaphatom vissza, pedig a lehetőségem meg volt, csak megijedtem mert gyáva vagyok. Nagyon gyáva. És annyit akartam mondani, hogy megbántam, és hogy egyszerűen... - mondta nagyon durván, eszméletlenül aranyosan, de nem hagytam hogy végig mondja. És hogy mivel szakítottam félbe? Csupán egy csókkal. Fogalmam sincs miért csináltam azt sem, hogy ezzel mindent elrontottam-e vagy nem. De tudom, hogy szeretem Isaacet - Summer, várj. - szakított félbe. - csak annyit akartam, hogy szeretlek. - és ez volt az a szó ami szerintem örökre megváltoztatta az életemet. Ettől a pillanattól fogva úgy éreztem mintha egy rózsaszín felhőn lebegnék. És nem tudtam semmit csinálni ugyanis a szívem cselekedett bármelyik végtagom, vagy az agyam helyett. És egyszerűen abban a pillanatban tudtam, sosem lesz ennek vége, legalább is csak azt gondoltam.

Halliii!!!
Remelem tetszett ugyanis nekem nagyon jó erzes volt megírni ezt a részt!
Pusszancs!♥️