Feladom!

8.rész- A dupla randi

BEKA SZEMSZÖGE

Végre péntek van és holnap már megyünk is a dupla randira. Éppen azon gondolkodtam, mit vegyek fel holnap, de félbeszakadt a telefonom pittyegése. Jött egy üzenet Izától.

I: Szia csajszi! Hogy telt a heted?

Fogtam a telóm és kényelembe helyeztem magam az ágyon, elmeséltem keddtől a mai napig, hogy mik történtek, ugyanis Iza megbetegedett és egész héten nem találkoztunk.

B:Szia! Kedden igazából nem történt semmi lényeges csak a kémia tanár megint tiszta depressziós volt, mert újra dobták, ezért íratott velünk egy röpdolgozatot, ami egész jól ment. Szerdán az ebédlőben lévő kajacsatán kivül nem történt semmi. De csütörtökön, na az nagyon jó volt. Tudod volt az a kis összekapásunk Mattel, mert miatta megszívatott a tesi tanár, de most már minden rendben. Olyan aranyosan engesztelt ki, mint még soha senki. A gyermekkori képeinkből kirakta azt a szót, hogy Sajnálom ráragasztotta egy nagy plakátra és felfüggesztette a szobámba. A plakát alatt meg rózsaszírmok voltak szórva a szőnyegemre azt a szót formálva, hogy Nagyon. Olyan édes. És most épp a ruhámat keresem holnapra. Remélem hétfőn már jössz, gyógyul meg hamar.

Elküldtem az üzenetet és eltettem a telefont, majd visszatértem a ruha válogatáshoz. Egy hosszadalmas óra alatt ki is választottam egy barack színű egybe ruhát aminek csipkés a háta egy fehér topánka cipővel. Most, hogy ezzel kész vagyok elmegyek fürdeni és elteszem magam holnapra.

Szombat van, úton vagyunk négyen a Egyél annyit amennyit kacagsz étterembe. Ez egy olyan hely, ahol nagyon sokat nevetettnek, ezért az a neve, hogy egyél annyit amennyit kacagsz. Minden van ott. Főként édességeket szolgálnak fel, de vannak sós ételek is. Van egy játék terem rész, fotó fülkéjük és a legjobb, hogy robotok szolgálnak fel.

Mindig is elakartam menni oda Mattel, de most egy dupla randivá alakult. Ami nem is baj, mert meg akarom osztani az örömöm azzal, akit a legjobban szeretek. Danielnek is tetszeni fog, még úgy is hogy nem fogja dugig enni magát finomságokkal. Kathlen egy kicsit hisztizett ugyanazért, mint Dan csak ő kicsit túlzásba vitte. Ráadásul az érvei se voltak különösebben lényegesek. Mert, hogy szegényke nem fog bele férni a nadrágjába, meg ilyen ribancos dolgok. Pontosan nem tudom mi bajom vele, de nem szimpatikus nekem. Nem illik az én drága testvéremhez ez a kis mitugrász. Nem is érdekel most jól fogom magam érezni Mattel... akarom mondani Dannel, mert vele jöttem, ez egy randi.

-Olyan izgatott vagyok. Te is várod? -érdeklődtem Dan hozzá állása iránt, miközben az utat figyeli. Felém fordította fejét és elmosolyodott.

-Igen, én is nagyon várom már. -nem éreztem a hangján az őszinte lelkesedést, de mit is vártam tőle hiszen én rángattam bele, hogy eltudjak jönni.

-Ígérem jó lesz, te is jól fogod érezni magad, még akkor is ha nem eszed magad degeszre.

-Ja, aztán nehogy kihízz a farmeredből. -szólal meg a hátsó ülésről Matt.

-Téged senki sem kérdezett! -vetettem hátra a saját pojénján vihorászó Mattnek. Már megint kezdi. Olyan undok tud lenni. Ahelyett, hogy fülig érne a szája, mert végre eljuthatunk a vágyott helyre. Csak ül hátul és puffog, mert nem ülhetett előre. Daniel bal kezét a kormányon tartotta, míg a jobb kezét combomra helyezte. Rátettem kezemet kezére és rámosolygtam. Ezt a szép pillanatot Matt zavarja meg, mikor hirtelen előre furakszik és átváltja a rádiót. Ez most rettentő fontos volt, nem ért volna rá később.

-Ezt most muszáj volt? -hátra fordulok, hogy kérdőre vonjam.

-Nem szerettem azt a számot. Talán megzavartam valamit?