Szeretni, és Szeretve lenni. [BEFEJEZETT]

A kéz, a hang, és a hozzá tartozó személy.

-Egyszer csak megérintett egy kéz, és egy hang rántott vissza. Az a hang, ami csak az emlékezetemben játszódott le hosszú ideje. A hang, amit minden egyes nap hallani akartam. A hang, ami az életet jelenti számomra. Ez a hang nem másé volt mint Sakuráé. Életben van. De hogyan? Miért nem adott magáról hamarabb életjelet? Vagy csak beképzeltem magamnak, mert a hiánya már annyira fáj? Töprengtem az úton hazafele. Gyorsan hazaértem, lemostam magamról a vért, és átöltöztem. Kopogásra lettem figyelmes.
-Gyere be.-szóltam erőtlenül, gyengén. Fogtam a fejem, mert nem tudtam hogy halucináltam Sakura hangját és érintését, vagy tényleg ott volt. Megfordultam, és kinyílt az ajtó. Sakura állt ott, kissé véres ruhában. Rámnézett majd maga után becsukta az ajtót. Megszólalni nem tudtam. Megint rámnézett, majd az asztalon lévő véres ujjú felsőmre, és ismét rám. Ekkor megszólaltam nagynehezen, gyengén..
-Sakura.. Te.. Ez nem lehet.. Biztos viccelsz. Ki vagy? Iruka, vagy Asuma? Melyikőtök viccelődik? Ez nem vicces.-tettem hozzá lehangoltan, fáradtan idegesen, nyúlva a Kunaijomért.
-Sakura vagyok, te marha!
- Ekkor olyat vágott a fejemre hogy ihajj. Mostmár biztosan Sakura az, mert a két hapsi sem tud együtt ekkorát ütni.
-És ha mégegyszer meglátom hogy a Kunaijod felé nyúlsz, kapsz még egyet!
-Jól van, jól van.- csitítgattam.
-Sensei, komolyan mondom!
-Tudom, tudom.-válaszoltam kissé morogva.-Örülök hogy élsz.
-Sensei..-váltott Sakura halkabb, szomorúbb hangnemre.-Miért bántottad azt a lányt?
-Tudod.. Eddig bárki felhozta a társaim halálát, mindenkit megöltem. Ő is ezt tette, és ez fájt. Tudod, nagyon sokat jelentesz nekem.
-De ez nem jogosít fel arra, hogy megölj bárkit is! Legközelebb engem fogsz megölni?!-fakadt ki magából Sakura.
-Válaszolj Sensei! Engem is megölsz majd?! Vagy magaddal végzel ezek miatt?!-hirtelen félelem uralkodott el rajtam, és feldúlva elindultam Kakashi felé, majd megálltam. Felvettem a támadóállást, elővettem egy Kunait a táskámból, és rászegeztem. Kakashi közelebb jött hozzám, nem foglalkozott azzal hogy a Kunait rászegezem. Kitépte a kezemből, eldobta, és szorosan magához ölelt, majd így szólt..
-Csak akkor szegezz valakire bármilyen fegyvert is, ha végezni akarsz azzal a személlyel.-mindezt komolyan, aggódva mondta.