Igazából nagyon sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon van értelme a szerelemnek? Mármint, nem lenne jobb ha a nap 24 órájában nem Ő járna a fejünkben? Ha nem hallanánk félre minden szót az ő nevére? Nem éreznénk bizsergést a testünkben amint meglátjuk őt és nem kellene azon aggódnunk, hogy vajon...tetszek neki? Vagy neki inkább a barna hajú lányok jönnek be? Fessem be a hajamat? Vagy nem kellene diétáznom? Vagy tornáznom? Vajon a szemem színe tetszik neki? Mi van akkor ha nem jó a humor érzékem? Vagy túl mogorvának tart? Alacsony vagyok neki? Sminkeljem ki magam? Vagy a természetesség jön be neki? De várjunk...Hiszen én nem vagyok szerelmes senkibe. Én nem függök senkitől. Nem érdekelnek a fiúk. Ő sem. Senki sem. Nem érzek bizsergést! Nem akarok tetszeni neki és nem érdekel mit gondol rólam. Vagy mégis?
