I hate you, I love you(befejezett✔️)

4.Fejezet

Haley

-Szia Haley!
-Hogyvagy?
-Minden rendben?
-Remélem apudkád jólvan.
-Hogy hogy nem voltál eddig?
És még sok-sok millió kérdés, pedig ebben a percben léptem be az osztályba. Elegem volt már teljesen az egészből. Már nagyon elszoktam az iskoláskodástól, készültem volna udvariasan elküldeni őket a francba, de megjelent ő. Barna haja tökéletesen állt, talpig feketében volt, ami kiemelte mélybarna szemét, egyszerűen tökéletesen festett
-Szia.-mondta, miközben bedugta a fejét az osztályterembe. Kicsit zavarban volt.-Haley, ki tudnál jönni egy percre?-kérdezte Ben.
-Szia, persze-és mosolyogva indultam ki az osztályból, majd elkezdődött a sutyorgás. Gondolhattam volna, ezeknek az embereknek életük a pletyka.
-Nem hívtál.-vágott bele rögtön a közepébe én pedig kínomban csak mosolyogtam.-Azthittem hívni fogsz..tudod aggódtam.
-Ne haragudj, teljesen kiment a fejemből. Ez a 2 hét maga volt a pokol.-mondtam elhaló hangon.
-Persze megértem-erőltetett magára egy kínos mosolyt.-És apukáddal mivan?-kérdezte óvatosan.
-3napja ébredt fel és az első mondatában kifejtette, hogy nem tetszik neki, hogynem voltam iskolában.-mondtam nevetve. Ő is elmosolyodott.
-És mivan azzal, aki a másik kocsiba ült? Tesztek feljelentést?-kicsit furcsálltam a kérdését.
-Nem..apa nem szeretne bírósági herce-hurcát. Meg a nőnek családja van és nem szándékozik embereket szétválasztani.
-Értem, hát szerintem apukádnak igaza van.-mondta, majd az órájára nézett. -Örülök, hogy minden rendben van. De figyelj mostmár mennem kell, mert 2 perc múlva becsöngetnek, de majd beszélünk. Szia.-éppen szólásra nyitottam a számat, hogy én is köszönjek, de ő már addigra otthagyott. Mondhatom nagyon jó.

Az osztályban mégegyszer végigjátszottuk a kérdezősdit, de csak annyit mondtam Ben-ről, hogy, segített egy fogalmazásban. Mert a tanár szerint ki kellett kérnem valaki véleményét az ő osztályából, mert neki nincs annyi ideje, hogy a sok elmulasztott órámmal foglalkozzon. Mindenki ismerte Mrs. Becket-tet és tudtam, hogy elhiszik, az a nő egy zsarnok. Megkérdezni pedig nem merik, mert fosnak tőle.

Ez is egy szar nap lesz-gondoltam magamban, de becsöngőkor belépett Becky a legjobb barátnőm és rögtön felvidultam. Padtársak voltunk, szóval mellém sétált és ledobta a táskáját a földre.
-Baj van?- kérdeztem tőle.
-Hogy baj van-e?-nézett rám idegesen. A szeme alatt lila karikák éktelenkedtek, így arra következtettem, hogy nem aludhatott sokat mostanság. Csak néztem rá értetlenkedve.
-Becks..-kezdtem volna bele, de félbeszakított.
-Szerinted az nem elég nagy baj, hogy a legjobb barátnőd apja kómába kerül és neked az osztály kurvájától kell megtudnod?!-kérdezte kicsit hangosabban a kelleténél, de senki sem mert hátrafordulni. Kezdtem volna bele a mondandómba, de láttam rajta, hogy még nem végzett.
-Hívtalak...minden egyes rohadt nap több százszor, de mindig csak az a rohadt hangposta válaszolt. Nem tudtam rólad semmit. Van róla fogamad mennyire rohadtul aggódtam értetek. Eltudod képzelni?! Azt se tudtam mi van veled egy rohadt életjelet sem adtál és te kérdezed, hogy van-e baj? Ez kész vicc-horkantott fel, én pedig alig bírtam tartóztatni kitörni vágyó könnyeimet.
-Sajnálom-motyogtam-Tudom, hogy ez nem mentség, de egyszerűen egy elő-halott voltam. Allig ettem, ittam. Mindig apával voltam. Nagyon sajnálom, de egyszerűen képtelen voltam a családomon kívül akárkivel is beszélni.-mondtam. Nem gondoltam volna, de Becky megölelt. És ebben a percben lépett be a tanár 10perces késés után. Matek óra juhejj a kedvencem. Az óra további 35 percében azzal küzdöttem, hogy le ne csukódjon a szemem. Nagyon nehéz volt. Akárhányszor beszippantott az álomvilág Ben-t láttam, de nemtudom miért.
-Egyetért Miss Brown?- kérdezte Miss Gold a matektanár.
-Teljes mértékben.-mondtam, mire az osztályban mindenki hangosan felröhögött, de a tanár csak idegesen bámult. Jobbnak láttam nem megkérdezni mi volt az amit annyira helyeseltem és szerencsére a tanár sem zaklatott tovább, így tudtam aludni is egy keveset.

A nap nagyon hosszú volt, minden óra egy örökkévalóság és minden óra egy küzdelem, a nap végén már faszom kivolt. Amint kicsöngettek az utolsó óráról gyorsan megöleltem Becky-t, majd szaladtam ki a teremből. Nagyon örültem, hisz apát ma engedik haza, így mire hazaérek ő már ott fog várni. Nem figyeltem a körülöttem lévő emberekre, így lehet, hogy belementem egy nálam legalább 20centivel magasabb fiúba. Ahogy megpróbáltam belenézni a szemébe majdnem kitört a nyakam, pont úgy, mint, ahogy az eséstől is megtörténhetett volna. Ekkor vettem észre, hogy keze a derekamon pihen. Óvatosan megköszörültem a torkom és árébb álltam. Vette a lapot és elengedett.
-Máskor óvatosan kislány-mondta, majd elindult és láttam, ahogy lepacsizik a lépcsőnél álló Ben-nel, majd továbbáll.
-Szia.-léptem oda Ben-hez, majd elindultunk együtt le a lépcsőn.
-Szia hogy telt a napod?-kérdezte mosolyogva.
-Nagyon-nagyon hosszú volt.-mondtam álmosan.
-Látom rajtad-mosolygott tovább.-Gyere hazaviszlek.-Igen, kiköltöztem a kollégiumból, nem bírtam volna elviselni, hogy apát egyedül hagyjam, így reggelente fáradtabb voltam. Sokkal.
-Köszi.-motyogtam.