Emlékezz!

*~1.rész~*

Hát elérkezett ez a nap is. Mostantól gimis vagyok. Itt állok a Szilver Rose Gimnázium hatalmas bejárati ajtaja előtt. Most már nincs visszaút. Otthon már elköszöntem a szüleimtől, mert ez egy bentlakásos suli. Csak akkor láthatom őket legközelebb, amikor már leérettségiztem, vagy ki nem rúgtak innen. Bár ez a suli nem arról híres, hogy itt repülnek az emberek, sőt azt hiszem innen még sosem csaptak ki tanulót. De most már igazán be kéne mennem megírni a tesztet, mert itt nem úgy van mint egy rendes suliban, hogy te döntheted el, hogy melyik osztályba akarsz kerülni. Ebben a gimiben az első napon ki kell töltened egy tesztet, ami majd eldönti, hogy melyik osztályba kerülsz végül. Pár volt osztálytársammal érkeztem meg a terembe. A szoba hatalmas, szép, tiszta és világos volt. 4 fehér fal, hatalmas ablakok, 2 db fali óra lógott a falakon és hajszál pontosak voltak. Mindenki egyedül ült, hiszen kicsi, egypados asztalok voltak bent. Összesen 5 padsor volt, én a barátaim mellé ültem az ablakhoz legközelebbi padsorban, valahol középen. Volt egy nagyon nagy asztal a terem elején, amit a tanári asztalként használt 5 tanár. A tekintetük egyszerre volt kedves és szigorú. Egy ilyen nagy teremben ők akarják vajon kiküldeni a puskázó diákokat? Ez szinte lehetetlen feladatnak tűnt hiszen bent nagyon sok pad volt. Már zsúfolt volt odabent, mikor leültünk és kitört kicsit a klausztrofóbiám. Hiszen megszoktam, hogy csak 21-en vagyunk egy szobában. Pár perc múlva csengettek, és beözönlött egy csomó ember. Ennyi ember között nég nem voltam.-Rendben mind a 111-en itt vannak. Kezdhetik a dolgozatot.-mondta az egyik tanár. Tudtam, hogy sokan vagyunk na de ennyien??!! A teszt 5 oldal volt, és karikázós feladatok volt az egész. Arra, hogy kitöltsük volt 2 és fél óránk, de én viszonylag hamar fejeztem be. Kb volt még 45 percem, hogy átnézzem az egészet, de hamar meguntam, és beadtam a munkámat. Mivel sosem adom be elsőnek a dolgozataimat, már lattam, hogy az emberek mikor keszen lesznek kimennek a folyosora, tehát én is így cselekedtem. A folyosón sok szekrény sorakozott és régi lámpák lógtak a plafonon. Ami viszobt meglepett az a narancs sárga csík a padlón. Mire kiderítettem volna, hogy hová vezet letelt a maradék idő, és mindenki kijött a teremből. A többieket probáltam keresni, de hiába a tömeg túl nagy volt, és nem láttam senkit. Pár perc nyomorgás után, a falokon lévő hangszoró magszólalt.- Minden új diákot megkérünk, hogy fáradjanak ki az udvarra, ami a teremtől ballra a folyosó végén található meg. Az eredményeiket ķb fél óra múlva megtudják, majd a csengő után jöjjenek vissza a terembe.-mondta egy női hang, gkbdolom az egyik tanár aki bent volt velünk. Kiözönlött a tömeg, ami isment nagy és szép volt. Egy foci, röpi és kosár pálya voltak egymás mellett. A medencéről nem is beszélve. Még egy kis külön park rész is volt a sulinak. Az udvar végét nem lehetett látni mivel egy konkrét erdő nőtt közvetlenük mellette. Nem tudom, hogy ez az iskola honnan szerzi azt a mennyiségű pénzt, amivel ezt mind felépítette. A volt általánosom sokkal lepukkantabb volt, viszont nem volt magán iskola. Egy kis idő után észrevettem az egyik barátomat és leültünk a fűre. Nemsokára mindenki megtalált minket, és elkezdtünk beszélgetni a tesztről és a suliról. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy kik lesznek az új osztálytársaim....

Egyenlőre ennyi, remélem tetszett
^TBMR^