When Beauty Came Too Late /hun/

The Beauty And The Beast

"𝕯𝖆𝖈𝖔𝖑𝖓𝖔𝖒 𝖐𝖊𝖑𝖑 𝖆 𝖘𝖔𝖗𝖘𝖘𝖆𝖑 𝖒𝖔𝖘𝖙,
𝕾𝖟𝖊𝖗𝖊𝖑𝖒𝖊𝖒 𝖋é𝖓𝖞𝖊 𝖛é𝖌𝖗𝖊 é𝖌,
𝕰𝖑𝖗𝖊𝖕ü𝖑𝖙 𝖊𝖑ő𝖑𝖊𝖒, 𝖘 𝖙á𝖓 𝖒𝖊𝖘𝖘𝖟𝖊 𝖋ö𝖑𝖉ö𝖓 𝖏á𝖗,
𝕾𝖟í𝖛𝖊𝖒𝖒𝖊𝖑 𝖑á𝖙𝖔𝖒 ő𝖙."

Belle nem volt benne biztos, hogy mikor tűnt el a szerelme teste, csak akkor eszmélt rá, mikor a feje a meleg mellkas helyett, a nedves, kemény kővel érintkezett. És keze, amely eddig a szörny vizes ruháját markolàszta, most csak egy pocsolyában pihent. Arra gondolt, hogyha nem mozdul meg, akkor talán visszatér.  Ő csak ott feküdt, és csendben volt örökre, sokkolva a történtektől az esőben ès hidegben.
Ő jól megvolt ott a sötètben, itt, ahol a kastélyban történő dolgok és emberek csak visszhangok voltak, ahol sebezhető volt bármilyen módon.
Ő is csak egy szoborrá vált, olyanná, mint a kastélyban lèvők.  Addig maradt ott, míg a föld nem kezdett rázkódni.

'Talán jobb ha futsz....'

A hang valahol az elmèje mèlyèn szólt hozzá, de az árnyèkoktól  is túl messzinek èrezte magát.

Egyszer csak meglátott egy csizmát.

'Mennünk kell Belle'

Nem nèzett fel, arra aki beszèlt, a mozgás lehetetlennè vált számára, ès mèg akkor is, ha így láthatta volna az illető arcát.  A sötétségben, az ő sötét árnyèka, a sötét vonásai között, egy foltot látott amely hasonlított egy emberre vagy egy szörnyre.

Nem várt a lány válaszára, csak nemes egyszerűsèggel felkapta őt és a szürke lova hátára tette.

Gaston volt az. Felült ő is a nyeregbe ès elindult lefelé a szürke, kő lépcsőn, ki a kastélyból, onnan ahol Belle és a szörny volt.

A kapuban ott áltak a bútorok, a barátai, azok akik az átok miatt már nem éltek, pedig megérdemelték volna.

Az elméje, még mindig ködös és szétszórt volt attól, ami épp történt, úgy érezte meg mindig a kastélyban volt, a szerelmével. Mikor Gaston elkezdett galoppozni, és a ló áthaladt a várkapun, a rideg valóság egyszerre  èrte el Belle-t. Hirtelen visszatért a testébe, és a szoknyája súlyát is realizált. A levegőben lévő hidegsèg, megtöltötte a tüdejèt és, ùgy èrezte, a bőrèn a hideget, mintha nem is lenne rajta köpeny.  A hidegsèg miatt visszatért a szívébe a fájdalom, az, hogy elvesztette szerelmèt ès barátait.

Ahogy Gaston lovagolt, és lábai erősen tartották Belle-t, de ő is már tartotta magát valamennyire.  De megnyugtatta őt a biztonság ès  a melegsèg is. Szomorú volt és szíve összetört, mert mindenkit elvesztett akit szeret.

Ha Gaston észre is vette, hogy a lány felkelt, akkor is erősen tartotta őt.  És ügyesen vezette a lovát, ki az erdőből, az ösvényen.

Az utazás sötét volt, és hideg.

Mikor a falu fényei elkezdtek kirajzolódni és az erdő fái egyre kevesebbek voltak.

Mikor az erdő vèget èrt, és a fákat felváltotta a falu. Balra volt egy köves út, Gaston arra vezette a lovát ès Belle-t ez egyáltalán nem lepte meg.

Mikor az út véget ért, megèrkeztek Gaston kocsmájához. Mely fából kèszült, sok ablaka és ajtaja volt.  Ahogy mindig, most is  a város minden fèrfije (ès nèha nője) is itt volt. A vadászok és a nemesek mind együtt voltak, kisírták bánatukat vagy megosztották örömeiket. Ahhoz képest, hogy a falu szélén volt,  az emberek szívében volt, és gyakran sokkal többen voltak, hisz ez nem csak egy kocsma volt, néha tárgyaló terem, táncparkett vagy akár bírósági terem is.
Itt volt a falunak, hogy megvitassák ügyeiket, hogy ünnepeljenek, persze ezt Gaston felügyelete mellett.

Ma, bármilyen üres is volt a hely, Belle már látta, hogy holnap a falusiak a szörny kastelyáról fognak  beszélni , hogy, hogy fogják elpusztitani, lerombolni azt.  Belle azon gondolkodott, hogy azok az aranyak ès èkszerek, amelyeket onnan hoztak, azok egykor a szerettei és barátai voltak.  Ez sötét, és szomorú gondolat volt.

Mikor a kocsma elé értek , Gaston megszólalt.

'Menj be' morogta.

Mielőtt Gaston szètszakította az arannyal teli zsákját, Belle-re nézett.
De a teste nem engedelmeskedett, nem mozdult. Gaston csodálkozva nézett rá.  De az, hogy meg próbált szoborrá válni, nem történt meg, minden valóságos volt.
Szerencsére csak néhány fájdalmas lépés volt, mire elérte Gastont és az ajtót, amit ő nyitva tartott. Benèzett oda, egy nagy terem volt melyből egy nagy fa lépcső vezetett felfelé. Tudta, hogy ott vannak Gaston magán tulajdonai és a szobája.

'Remélem tudod hova menj ' mondta. Belle lassan elindult befelé , mikor belépett az ajtón, Gaston bevágta mögötte és kulcsra zárta azt.

A folytatást a ti elmètekte bízom, remélem tetszett. ❤️ Ez a "könyv", ebből az egy részből áll. 

Quastion :
Ti szeretitek a meséket?
És a Szépséget és a szörnyeteget?