Dorothea
- Mi az Thea? - kérdezte Daniel döbbenten.
Az íróasztalomnál ültem. Megakadt a szemem egy apró dolgon. Éppen a Meribelle-aktákat néztem át, és feltűnt egy gyanús név.
- Ki az a Maria Weatherly? Anyám lánykori neve is Weatherly.
- Fogalmam sincs ki lehet az a Maria.
- Maria, Maria, Maria - hajtogattam. - Mit keres egy Maria Weatherly nevű nő egy rakat Meribelle papír között? - Ahogy elhangzott a fejemben a kérdés, már sejtettem rá a választ.
- Nem tudom, valószínűleg összekeveredhetett - tippelt Daniel. De rosszul.
- Halló! Levéltár? – Felkaptam az asztali telefont. - Szükségem lesz az összes fellelhető családfára. Igen. Köszönöm.
Felkeltem a székemből, és fel-alá kezdtem járkálni a szobában. Kezdett minden értelmet nyerni, de egyben összekuszálódni is.
- Tudom, hogy őrültség, de mi van akkor, ha anya nem egyke, ahogy állította. Ha ő és Maira testvérek? Aztán anya valamiért kitagadta Mariát. Maria pedig a mai napig köztünk él, csak nem Maria Weathearly néven, hanem Maria Meribelle néven.
- Jézusom - kapta a szája élé a kezét Daniel.
- Bizony jézusom. És abban az esetben, ha ez igaz...
- Akkor...
- Akkor az azt jelenti, hogy ha hozzámentem volna Liamhez, akkor az vérfertőzés lett volna.
- De akkor most...
- Akkor most Britney és Logan is azt csinálják.
- Sőt... – Mindketten döbbenten, sőt riadtan néztünk.
- Nem! Az nem lehet. – Rosszul lettem, amint belegondoltam a lehetőségbe.
- Jézusom Doroty.
- Nem! Még lehet Samuelé is! – Nem nyugtatott meg, hogy kétesélyes. Visszaroskadtam a székembe.
Szótlanul néztük egymást Daniellel. Nagy szarban voltunk, nem is akármekkora szarban. Azóta, hogy Britney egyedül jött haza a nyaralásról Logannel, azóta elleneztem az egészet. Aztán az alku miatt még inkább beindult bennem a gyűlölet, és éreztem, hogy soha többet nem fognak kinőni az örökös gyűlölködésből. Tisztázódott bennem, hogy a Meribelle család mindig is ellenünk lesz. Végül pedig látva azt, hogy Britney mennyire össze volt törve, amikor egy pár napja a Grippenwald család elhagyta a palotát, elhatároztam, hogyha kell, lecsukom mindkettőt indok nélkül, csak azért, mert a börtönből nem szabadulnak.
Jelenleg viszont, hogy fény derült a rokoni kapcsolatokra, pillanatok alatt a visszájára fordíthattam a helyzetet. Sőt, olyan előny volt ez nekem, amivel örökre beszüntethettem Meribelle-ék hátráltatását. Mert a rokoni kapcsolatok lévén esélyük sem volt arra, hogy beházasodjanak a családba, főleg mivel már a tagjai voltak, még ha titkoltan is. Viszont éppen azért, mert az egész csak az én gondolatmenetem alapján működött, kénytelen voltam neki utánajárni, ehhez pedig szükségem volt arra a bizonyos családfára.
- Felség. Itt vannak a családfa ábrák – Charlotte egy jó adag papírt hozott be.
A legnagyobbat azonnal kiterítettem. Hiányzott egy darab a közepéből, de mivel nem csak úgy el lett tépve, hanem ki lett belőle vágva, sejtettem, hogy valahol meg kell lennie a darabnak, csak azt nem tudtam, hogy hol. A megsárgult papíron az utolsó név apáé volt, és évszázadokig, egészen az ezerhatszázas évekig, az első Campbelle-ig tartott visszafelé. Egykoron az egész sziget a családomé volt, de aztán sorban függetlenedtek a nagybirtokos földesurak területei. Először a sziget legkeletibb része nyerte el a függetlenséget, 1650-ben. Ez a terület áll ma a Grippenwald család fennhatósága alatt. Két évtizeddel később, 1674-ben szakadt három részre a sziget, így lettek az északi területek a van Handersonoké. Ez a felosztás sokáig tartós maradt, egészen két évszázadon keresztül, amíg a francia gyarmatosítókat együttes erővel el nem űzte a három királyság. És ekkor, 1811-ben, az utolsó terület is ketté szakadt. Így jött létre az új Elareden, a legdélebbre eső ország. A két országot a sokadik ükszüleim ketté osztották a gyerekeik között. Charles Campbelle, az elsőszülött, és akiről apámat is elnevezték, örökölte az új Elaredent. Ő volt az utolsó előtti, akinél az előttem álló papír egész volt. Az alatta levő név, Első Donald Campbelle neve volt, akinek az egyik gyerekét, a sok közül, eltüntették. Körülbelül két családtag hiányozhatott a családfáról, mert a nagyszüleim mellett már újra teljes volt a papír, csakhogy nem volt ráírva semmilyen név.
YOU ARE READING
Love in the Castle
RomanceEmlékeztek még Dorothea Celest Agrethe-re? És Daniel van Handersonra? Azok a kamaszok idő közben felnőttek. Családot alapítottak, és a trónt immáron az ő hátsójuk melegíti. Tizennyolc év telt el azóta, hogy megkoronázták őket, és idő közben kis cse...