Feladom!

11.rész- Egy újabb dupla randi

BEKA SZEMSZÖGE

Végül bele lettünk rángatva egy újabb páros randiba. Szeretem a vidámparkot, de félek, hogy feszült lesz a légkör. Megpróbálok mindent jól csinálni és jól érezni magam.

Írtam gyorsan Dannek, hogy mi a helyzet és azt mondta felőle mehetünk. Nem tudom mennyire volt őszinte, de nagyon választása nincs, mert én már megígértem Mattnek. Holnap lesz a nagy nap, szóval megint ruhát keresek magamnak. Valami olyat kéne találnom, ami jó az ilyen röptetős játékokhoz. Meg is van. A hosszú szárú tornacsukám, a fekete csőnadrágom és egy sima póló, ami úgy se fog látszódni, mert dzseki lesz rajtam. Ezzel kész is volnánk. Megyek is aludni.

*Másnap*

Már a kocsiban vagyunk, úton a vidámpark felé. Az elhelyezkedés ugyanaz, mint a múltkor. Viszonylag hosszú az út, mert nem a belvárosban lakunk. Negyvenöt perc kocsikázás után megérkeztünk. A kapunál kaptunk egy papír karszalagot és már bent is voltunk. Én és Dan kéket kaptunk, de Matték zöldet, mert az a gyerek jegy színe. Olyan vicces, hogy ilyen fiatal. Annyira édes.

A park felépítése nagyszerű volt. A legelején az egyszerű és a kisgyerekeknek szánt játékok voltak. Minél beljebb mentünk annál nagyobb, izgalmasabb gépezetek voltak. Úgy döntöttünk a többiekkel, hogy a sűrűjével kezdjük ezért átgyalogoltunk a park másik végébe. Közben vettünk vattacukrot, fagyit és hot-dogot.

Mindenfélét kipróbáltunk a hullámvasúttól kezdve, a tükör labirintuson keresztül egészen a kísértet házig. A kísértett ház tényleg nagyon rémisztő volt, állandóan Danhez bújtam úgy megijedtem. Még jó, hogy nem Matthez, abból baj lett volna. Eddig a nap nagyon jól alakult, zökkenőmentesen.

Egyre haladunk ki a játékok között és már csak light-osak voltak, minta a trambulin, óriáskerék, dodzsem, körhinta. Dodzsemezni is be ültünk, mert mindannyian nagyon szeretjük. Egyesével ültünk külön kocsiban, mert úgy az igazi buli. Keresztbe-kasul mentünk össze-vissza. Főleg Kathlen, neki semmi tapasztalata nincs a volán mögött. Nagyon jó móka volt.

Haladtunk tovább, a még könnyebb játékok felé, ami a cél lövöldéket, játék automatákat takarta. Megálltunk az egyik céllövölde bódénál, ahol hatalmas plüssöket lehetett nyerni. Én ki néztem magamnak az óriás pandát. Mi mást? Kathlen meg egy hatalmas tigrist. A fiúk a kezükbe vették az ügyet és elkezdtek karikákat dobálni színes üvegekre. Ha a legmesszebbi három üvegre sikerül rádobni a karikát, amin a megfelelő állat rajza van, akkor nyertél. Dan a fekete fehér medve megszerzéséért küzd, Matt pedig a nagy macskáért. Nem egyszerre próbálták meg, hogy ne tartsák fel a sort. Dan kezdte, aki célba is vette a megfelelő üveget a nyeremény megszerzéséhez. A hatodik próbálkozás után sem sikerült neki. Csodálom, hogy ilyen rosszul megy a célba dobás elvégre kosárlabda játékos.

-Jaj, add már ide!- Matt félre lökte és kivette kezéből a karikát majd rádobta egyből mind a háromra, ezzel elnyerve nekem a nagy pandát. Oda is adta, én meg teljesen elfeledkezve arról, hogy nem a megfelelő személytől kaptam, vigyorgtam, mint a vadalma. Dan mérgében kért még egy kört, de ezúttal nem a panda rajzos üvegre dobált, hanem a tigrisesre. Amit hihetetlen módon, de egyből sikerült mind a hármat rádobnia. Megkaparintva ezzel Kathlen állatát. Ugyanaz volt a reakciója, mint nekem. Nem érdekelte, hogy nem kedvesétől kapta csak, hogy végre meg van. Én nem tapintatlan akartam lenni, csak annyira nagyon szerettem volna.

Megint elkezdődött a fiúk között a viaskodás. Elindultak a játékgépek felé, minket otthagyva a célba dobó standnál. Indultunk utánuk, nehogy szem elől tévesszük őket. Minden félében versengtek. A hangulat teljesen tönkrement. Ezúttal ők tették tönkre, pedig olyan szépen alakult. Ránéztem Kathlinre, akit szintén szétvetett az ideg.