Egy holdfényes tavaszi éjszakán,
Szerelmem téged akkor megtalál.
Ujjam lassan tieidre csúsznak,
Majdan szemeid rajtam akadnak.
Lágy szellő lengi be a dombocskát,
Megmozgatva ezzel füvet, s fát.
Halk pillanatok ezek, meghittek.
De belül tombolok, érted égek.
Ajkaid forróak, a tested lágy
Szól most a csillapíthatatlan vágy.
Te vagy a kulcs az élet kapujába,
S veled rohannék bele a halálba.
