Feladom!

12.rész- Plázában

BEKA SZEMSZÖGE

Végre kicsit lecsillapodott az élet körülöttem és tarthatok egy csajos napot Izával úgy, mint régen. Ez a nap annyiból áll, hogy elmegyünk vásárolni, kajálni és közben beszélgetünk mindenféléről. Tegnap Izabell itt aludt, egyből el is tudjunk ma indulni. Gondoltam nem lehet belőle baj ha itt marad éjszakára, hiszen a fiúk már végeztek a dallal. Már indulásra készek vagyunk, semmi sem tarthat vissza minket az indulástól...semmi csak, hogy késik az a nyomorult busz. Itt állunk lassan 20 perce és még mindig sehol sincs.

-Biztos, hogy ma jár a busz?- kérdezte Iza mikor beleunt a várakozásba.

-Igen!

-Menjünk inkább kocsival.

-Jó.

Vissza gyalogoltunk a házunkig és bepattantunk a kocsiba. Én vezettem. Hamar megérkeztünk, vasárnap nincs túl sok ember az utcán, mindenki otthon punnyadt. Nem is értem miért.

Egészen a belvárosig kocsikáztunk. Hogy elfoglaljuk magunkat az út alatt, tettünk be zenét és kiabálva énekeltünk. Mikor odaértünk szerencsénkre bőven volt parkoló hely, szóval szabadon választhattam. Bevágtattunk a hatalmas épületbe, azt se tudtam melyik boltba rohanjak be először és fosszam ki. Iza megkönnyítette a dogom és berángatott a legközelebbi ruha boltba.

Rengetek féle ruhát felpróbáltunk úgy hogy meg is tetszett az a ruha, de úgy is, hogy csak viccből vettük fel. Végül ebben a boltban nem vettünk semmit, de nem baj, jött is a következő.

Szerintem kikészítettük a bolti eladókat. Végig ökörködtünk a boltjukon, hangosan nevettük és végül mindig üres kézzel távoztunk. A nagy őrjöngésben megéheztünk, ezért felmentünk a második emeletre a kajáldákhoz. Benyomtunk egy-egy sajtburgert és mentünk tovább. Felmentünk a harmadikra. Ott bementem egy fehérnemű boltba, ugyanis szükségem volt egy új fehér melltartóra. Végigfuttattam a tekintetem a legfelső polcon, ahol a fehér színűek tartózkodtak. Megláttam egyet, ami megfelelt az ízlésemnek. Egyetlen egy baj volt. Nem értem el. Nem is kellet sokat törnöm magam ahhoz, hogy hozzá jussak mert valaki le emelte nekem. Gondoltam egy bolti kisegítő. Hát tévedtem. Mikor megláttam ki segített ki nagyon meglepődtem. Mr. Ross volt az, a kémiatanár.

-K-Köszönöm.- mondtam kicsit zavarban, miközben a kezembe nyomta.

-Nincs mit.- mosolygott rám.

-Maga mit keres itt?

-Segítek egy bajba jutott diákomon.- még nagyobb vigyor jelent meg az arcán.- Jó választás. Szerintem jól fog állni.-jegyezte meg.

Gyorsan a hátam mögé rejtettem a ruhadarabot, bár nem tudom minek hisz már látta. Talán azért, hogy ne figyelje tovább az újonnan szerzett fehérneműm.

-Szóval maga mit is keres itt?

-Épp a bolt előtt sétáltam el, amikor megláttam, hogy nyújtó gyakorlatokat végzel, ezért gondoltam segítek. -továbbra is vigyorgott. Nem akarná már azt az álszent vigyort letörölni a képéről? Nem csinált semmit, csak ez az erőltettet mosoly fölösleges.

-Ááá értem, Köszönöm szépen. Viszlát. -mentem volna el ha nem szól utánam.

-Nem gondolod, hogy a fekete jobban állna? Esetleg segíthetek eldönteni. -egy csintalan mosolyra húzta száját, de nem is figyelve rá mentem tovább a kasszához, hogy fizethessek.

Ez fura volt. Mit akart ezzel elérni? Miután végeztem a vásárlással kimentem a padon várakozó barátnőmhöz.

-Képzeld milyen fura dolog történt.