I Don't Care! (Loki Fanfic)

42.Fejezet

Pár nap múlva, a hercegnő felébredt. Loki akkor is ott ült az ágya mellett, ám ő nem volt kíváncsi a férfire. Kiküldte őt, ahogy az aggódó Thor-ral sem volt hajlandó beszélni. Szüksége volt az egyedüllétre, amit, a hercegeket képtelenek voltak megérteni. Cassy viszont kerülte őket, azután hogy kiengedték az ispotályból.

A lány idegesen sétált a folyosókon. Sietve lépkedett és magához szorította a könyvét.

Hirtelen egy kéz ragadta meg a vállát, és megállította. A hercegnő szíve kihagyott egy ütemet.

- Hagyj engem békén. – motyogta, fel sem nézve a férfira.

- Mire jó, ha menekülsz? – suttogta Thor.

- Engedj el! – emelte fel a hangját Cassy.

- Kedvesem...

- Azt mondtam engedj! – rántotta el a karját a lány.

A herceg utána kapott, ám ezzel csak egy nagy csattanó pofont kapott.

- Hagyj lélegezni! – kiabált Cassy, szeme egy egész kicsit megremegett és apró könnyek lepték el, amiket gyorsan letörölt.

Thor meglepődve nézett a dühös hercegnő után.

Cassy gyorsan kifutott a virágokkal teli kertbe, és felmászott egy nagy, árnyékot nyújtó fára. Kinyitotta az eddig magához szorongatott könyvet, és olvasni kezdett. Ám pár perc múlva nem bírta tovább és könnyezni kezdett. A sós könnyek végig szántották hófehér, törékeny bőrét. Halkan sírt a fán ülve, elbújva az ágak között. Zokogását csak a madarak hallhatták.

Hamarosan lépéseket hallott, mire befogta a száját. Próbálta visszanyelni a könnyeit, miközben átlesett a lobokon. A fa alatt viszont senki sem állt. Cassy értetlenül nézett körbe, aztán hirtelen két erős kart érzett meg maga körül. Ijedten hátranézett, és szembetalálkozott a nyugtató smaragd szemekkel. Loki lágyan átölelte a lányt.

A hercegnő először csak remegve nézett a hercegre, aztán újra eluralkodott rajta a szomorúság, és elsírta magát. Hozzábújt a férfihez, és védelmező karjai között kereste a békét.

- Shhh... - simogatta együtt érzően Loki a lány hátát. – Nincs semmi baj, édesem. Minden rendben lesz, ígérem.

- Semmi sincs rendben! – zokogott Cassy. – Apám..a birodalmam...

- Nyugi Cass, megoldjuk.

- Apát nem tudod visszahozni! – rivallt rá a hercegnő sírva.

- Ez igaz...

Pár percig csak ültek és a lány keserves sírását hallgatták. Cassy szorosan Loki-hoz simult, és egyre hevesebben záporoztak a könnyei.

- Cass... megígértem, hogy mindenben támogatlak, nem? – kérdezte aztán halkan a herceg.

A lány lassan bólintott.

- Akkor azt be is tartom. – suttogta a férfi, és megpuszilta a lány homlokát. – Mindig veled leszek, és segítek.

- Még...még akkor is, ha hozzá kell mennem Thor-hoz? – szipogott Cassy.

Loki egy egész picit sóhajtott.

- Igen.. örökké..., mindegy mi történik, én szeretni foglak.

A hercegnő felkapta a pillantását a hercegre.

- É-én is téged...

A férfi meglepődve nézett a lányra, aztán lassan, felé hajolt. Cassy nem húzódott el, csak a zöld szemeket figyelte. Loki kapott az alkalmon, és lágyan megcsókolta a hercegnőt. Nem volt tolakodó vagy durva, ajkai kedvesen becézgették a lányét. Cassy meglepetten viszonozta a csókot, és átölelte a férfi nyakát. A pillanat olyan magával ragadó, természetes volt.

Aztán a lány fejébe egy kellemetlen gondolat furakodott be. Te most mégis mit csinálsz? Megcsalod Thor-t? Megszeged az ígéreted?

A hercegnő szemei egyből kipattantak. Elhúzódott a hercegtől és sokkoltan meredt maga elé.

- Mikor érted már meg hogy én nem tehetem ezt?! – emelte fel könnyezve a hangját. – Mégis mire jó újra és újra eszembe juttatni, hogy mennyire fontos vagy nekem?!

- Cass, szökjünk el, szegjük meg a szabályokat! – ragadta meg lágyan a lány karját a férfi. – Nem fog számítani semmi, csak te meg én.

A lány remegve nézett Loki-ra. Ő is ezt akarta. Élni, szabadnak lenni. Együtt lenni azzal, akit igazán szeret. De neki mást kell tennie. Az érdek mást követel meg. Ő nem dönthet szabadon, azt kell választania, ami a legjobb a népének.

- Én.. hozzá fogok menni Thor-hoz.... – lehajtotta a fejét, nem bírt a hercegre nézni. – Ezt kell tennem...

- És mégis miért?! – csattant fel a férfi. – Azért mert anyád ezt akarja? Mert ez az eltervezett végzeted? Anyád már az se biztos, hogy életben van, a birodalmadat elfoglalták! Mit érsz még ezzel a házasággal?

- Pont ezért kell Asgard királynőjének lennem! Ha hozzámegyek a bátyádhoz, Asgard királyához, azzal teljesítem a kötelességemet, azt, amit anyám vár tőlem, és visszaszerezhetem Alfheim-et!

- És azzal mikor fogsz végre törődni, hogy én min megyek keresztül?! – nézett rá dühösen Loki. – Szerinted ez az egész csak rólad szól?!