The Half blood princess

#Griffendél

Ahogy beléptem a klubbhelységbe az első dolog ami szembejött, az a sok piros-arany díszítés volt. A második a sok kíváncsi szem. Szinte mindenki ott várt már, ki a kanapékon, ki a székeken ült. Elég mókásan nézhettem ki a zöld hajammal griffendéles cuccokban. Néhány ismerős arc is vegyült a hatalmas tömegbe, mint például Neville, vagy Hermione.. ők is csak csodálkoztak, hogy eltévedtem-e. Kezdett a csend kínos lenni, úgy döntöttem megszólalok, megtéve ezzel az első lépést.

-Amber Fox vagyok.- mutatkoztam be halkan- McGalagony professzor keresett meg tegnap délután, hogy áthelyeztek ide. Nem tudom, hogy mi történt, de higgyétek el, engem még jobban meglepett, mint titeket.- miután nyeltem egyet, végigvezettem a szememet az egybegyűlteken. Még mindig csodálkozó, de már kétkedő, lenéző szemek meredtek rám. Nem éreztem magam tőlük kényelmesebben, mint eddig- Van esetleg egy szabad ágy valahol?

-Alhatsz a kanapén! Egész kényelmes!- kiáltott hátulról egy tanuló. Mindenki nevetett rajta, csak én nem.

-Vagy ha az nem felel meg, a földön.- ajánlotta egy másik.

-Nálam nem fog aludni! Még álmomban megöl!- rémüldözött egy lány. Egy hirtelen mozdulattal előrántottam a pálcámat.

-Egyél csigát!- majd a lányra lőttem.

Először megtántorodott, majd felduzzadt az arca, mintha tele lenne a szája. A következő pillanatban egy meztelencsiga pottyant a szőnyegre a szájából. A csiganyál még lógott a lány szájából, de már hányta a következőt. A lányok fele sugdolózott, a többi segíteni próbált rajta. A fiúk csak nevettek. Egy vörös hajú srác rám pillantott, tekintetéből sugárzott az irigység. Adott (inkább odadobott) a csajnak egy vödröt.

-Ne a szőnyegre... még velünk takaríttatják ki.- majd felém indult, mellém érve megállt és a fúlemhez hajolva súgta- Neked legalább nem visszafelé sült el.

-Az kellemetlen lett volna.- értettem egyet a fiúval.

-A srácok nagyja hálás neked! Kibírhatatlan... nem is értem hogy került a griffendélbe!- csóválta a fejét, miközben még mindig a csigát hányó lányt nézte- Ron. Ron Weasley.

-Én már bemutatkoztam.- válaszoltam, szememet le sem vettem a lányról. Kár, hogy nem örökíthettem meg a pillanatot.

-A barátom, Hermione, épp szobatársat keres. Érdekel az ajánlat?- kérdezte, a fal mellett ácsorgó lányt nézve, aki pont most javasolta, hogy vigyék le a lányt a gyengélkedőre. A vödör mér félig tele volt...

-Elfogadom.- mentem bele. Még Hermionéval is jobb lehet, mint a kanapén.

A szoba szűkös volt, de minden bizonnyal világosabb, mint lent a mardekárban. Nagy ablaka most is ki volt nyitva, ahogy beléptünk. Hermione mutogatott és magyarázott. Két emeletes ágy volt a szobában, egymás mellett. Ő a jobb oldalin aludt, alul, fönt pedig a cuccai voltak. Felkínálta a bal oldalit én pedig szó nélkül elfogadtam. Előre elhatároztam, hogy fönt fogok aludni és lent lesznek a cuccaim. A titokzatos papírokat ezentúl mindig magammal fogom hordani, nem akarnám, hogy bármelyik griffendéles megtalálja.

Miután lement a nap, behúzódtam a szobába. Hermione azt mondta, ma este a könyvtárban alszik.. úgyhogy lett egy szabad estém.
Pálcám a kezem ügyében hevert az ágyamon, miközben alig láthatóan világított. Elég fényt adott ahhoz, hogy lássam és el tudjam olvasni az új levelemet. A betűi sokkal jobban eldőltek, mint szoktak, itt-ott pedig el volt kenődve a tinta, a szöveg attól még olvasható maradt.

A,
Mivel már levelezünk egy ideje, úgy érzem, hogy ez a furcsa kapcsolatunk elérkezett arra a szintre, hogy egy személyes kéréssel forduljak hozzád. A tanácsodra lenne szükségem. Iszonyú fontos lenne, kérlek írj, amint tudsz!

P,
A tanácsomat bármikor kérhetted volna. Írtam, figyelek.
Mi történt? A leveled kevéssé volt olvasható (persze még így is szebben írsz, mint Ron) és a tinta is el volt kenődve. Mondd csak, jól vagy, minden rendben?

A,
Ha te azt tudnád! Hatalmas hibát követtem el! Óriásit ha mondom! Sosem fogom megbocsájtani magamnak! Mivel te lány vagy, gondoltam tudnál segíteni...

P,
Mégis mi történt?
Meséld el kérlek részletesen..

A,
Hát jó, bár nem szívesen idézem fel, de tudom, csak így fogod megérteni.
Ma délután egy szomorúfűz árnyékában olvastam, mikor odajöttek a Tekergők és ellenem fordították a saját varázslatomat. Lily is jött velük. Az az idegesítő Potter eddig is csapta neki a szelet, de sosem figyelt rá és gyakran beszélt velem. Most viszont úgy elöntött a méreg, hogy (ugyan láttam) nem fogtam fel, hogy mit teszek, hogy mit mondok.
Sárvérűnek neveztem őt, Amber! Sárvérűnek!

P,
Uram Atyám.
Nem semmi nap áll mögötted. Nagyon sajnálom, őszintén, tényleg. Próbáltál bocsánatot kérni tőle?

A,
Hidd el, számtalanszor. Mire eljutottam hozzá, a Tekergők már telebeszélték a fejét ellenem. Elismerem, hogy hibáztam... jóvá akarom tenni! Csak nem tudom, hogyan..

P,
Mondd el neki ezt! Ne a levelezésünket, hanem amit nekem írtál az előbb. Kérd meg, hogy hadd tedd jóvá!
Tekergők? Azok meg kik?

A,
Már próbáltam, hidd el. Nem puhította meg a szívét.
A Tekergők? Az az idegesítő James (Potter), Remus (Lupin) akiről gyanítom, hogy vérfarkas, Sirius (Black) ő a második legelviselhetetlenebb, az első toronymagasan Potter, és Peter... tőle egyenesen undorodok.

P,
Igazán nem tudok már mit kitalálni. Hagyj neki egy kis időt.

A,
Hát jó. Akkor várok.
Köszönöm.

El sem hiszem, hogy ismerte Harry apját és Lupin professzort is fiatal korukban!
Viszont sajnálom, mert ha elhagy valaki, akit nagyon szeretünk, az sokáig tud fájni. Nem is tudom mihez kezdenék, ha Draco kijelentené, hogy itt és most vége.