Az utolsó

-Kezdet-

Rosenwald ami régen egy egész bolygót lefedett,egy különleges királyi család uralkodott.A hajuk aranyló volt mint a nap fénye, szemük mágiával teli smaragdzöld.Királyuk Simon király az egyik legerősebb volt világukban.Ő volt az utolsó aki rendelkezett mágiával a királyi sarjak közül.Mindenki tisztelte és csodálta az uralkodót,de sokan voltak akik megakarták kaparintani az erejét.Más mágia nem nagyon volt földjükön, ezért azt az egyet ami volt mindenképpen megakarták szerezni.
A királynak sok gyermeke volt,gyönyörűszép feleségétől 3 porontya született :Peter,Fiona és David.
Peter a legidősebb fiú már házas volt.Éppen akkor várta felesége 1. gyermeküket.Fiona magányosan tengette napjait a szobájában ahol az igazira várt...David pedig nagy bajkeverő volt és természetesen ebből adódóan nőcsábász is...Abban a pillanatban is éppen a szeretőjével csevegett ,amikor a halál hátulról mögéje settenkedett, és végzett vele.A halál másnéven Sir.Venk nem volt más mint az apja tanácsadója aki fejébe vette hogy kiirtja az egész királyi családot,kezdve Daviddal...Nem más volt a kiváltó ok mint a hatalomvágy hogy megkaparinthassa azt ,amire már ó rég óta áhítozik.Talán abban reménykedett hogyha mindenkit megöl sorjában rászáll az erejük ,de nem volt több ideje gondolkodni mert egy éles vísítással a varrónő (David "ágyasa") kivetette magát az ablakon, de nem halt meg csupán csak a tetőn keresztül próbált menekülni.Venknek viszont nem ő volt a célpontja ,szóval hagyta csak menekülni.Inkább gyorsan felszaladt Fiona szobájához hogy őt is mély álomba meríthesse kardjával.Bekopogott a lány szobájába majd így szólt:

-'Fiona kisasszony udvarlója érkezett.'

-'Ohh ..azonnal megyek!'

Majd megvárta míg a szűz kilép az ajtón.Még fel sem lélegezhetett szegény lány ,már is egy karddal a szíveben találta magát.Szép szőke haja vértől ázottan simult szép selyem ruhájára ,és utolsó szava rekedten viszhangzott a szobában: várok...
A gyilkos gyorsan a teázóba sietett, ahol Peter ,felesége és a Királyné teázott.Az ajtónál megállt ,váltott pár szót szövetségeseivel az őrökkel, és rárontott a békésen teázó családra.A királyné próbálta védeni gyermekeit de nem telt bele egy pillanat és már mozdulatlanul feküdt a földön .Peter a gyermekét és a feleségét minél messzebre próbálta juttatni ,de őket is elérte Sir.Venk vétkes kardja.Majd maga Peter következett aki szinte könyörgött a haláláért,mert már nem volt semmije amiért élhetne...Majd mikor végeztek a teázó ajtájaban megjelent maga a király háta mögött a varrónővel...
Mikor meglátta családját ahogy saját vérükben fürödve fekszenek a szönyegen bedühödött.A szemei égtek,és egy pillanat alatt felgyujtotta az egész szobát:

-'Ezt meg mért kellett Venk?'- kérdezte a király lángoló indulattal

-'Őfelsége ön úgy látom még mindig nem érti.A maga hatalma csak nálam van jókézben.'- válaszolt Venk pökhendien

-'Úgy gondolja?!'-mire még nagyobb tűz gyulladt.

-'Mondhatni...Tudja ha ön is meghalna...Akkor a birodalmat a saját képemre alakítom és mindenkit aki az ön oldalán állt megölnék... '- mondta Venk gondolataiba merülve,majd széles mosolyra húzta száját

-'Bár szerintem ez elöbb-utóbb úgy is bekövetkezett volna...'-folytatta Venk ,majd megindult a király felé

-'Kérem fusson innen!'szólt a király a varrónőhöz

-'Igenis uram...'

Majd amint a varrónő elfutott ,fegyveres őrök jelentek meg az ajtóban és fegyvert fogtak a királyra.

-Hát én azért egy kicsit beleköpnék a levesedbe...'
azzal a király föltette a kezét,elmormolt valamit és még utoljára így szolt':
-Megvédem azokat akik megérdemlik,két félre osztom a királyságom az egyik a te feled a lázadóké lesz a másik a békéjé!

Azzal egy nagy villanással a király köddé vált és egy hatalmas és írtózatosan magas aranyfal húzódott fel a helyéből.A fal kétfelé vágta a palotát és a királyságot is.