Sztárok a láthatáron {BNHA}

8 (😍) fejezet

~Conciencia szemszöge ~

- Sírtam csak sírtam mikor ki nyílt az ajtó és Koharu-ék jöttek be. Könnyeimet letöröltem és egy mosolyt erőltettem arcomra.
-Sz-
- Hé minden rendben ? -Szólalt meg egyszerre Koharu és Shouto. -Már hogy ne lenne ? Milyen kérdes ez már. Profin vagyok. Gyertek be ! -Erőltettem magamra egy mosolyt. Katsuki-t annyira nem érdekelte viszont Shouto és Koharu egymásra néztek aggódoan majd rám.
- Jól vagyok ne aggódjatok már annyit! Kik vagytok ti? Az anyám és az apám? - mondtam miközben egy kicsit kínosan elnevettem magam a végén.
- Inkább kezdjük már a munkát! - mondtam mostmár egy kicsit mérgesebben majd már pakoltak is lenne és készülődtek a munkához.-

- Úgy 15 perc múlva az ajtó ki nyílt és egy csomó velem egyidős fiú és lány jött be. A vörös hajú fiút ki skarlát szemekkel rendelkezik.
- Kiri-chan ? -Fagytam le egy percre és utat engedtem könnyeimnek.
- C-Conciencia ?! -Nézet rám meglepetten Kirishama.
- He ? Mit akartok itt ? -Lett ideges Katsuki.
- Te.. te.. még élsz? - mondta figyelmen kívűl hagyva Katsukit Conciencian-nak.
- O-o-onii..chan? - hallottam meg a mellettem lévő Koharu-t miközben ugyan úgy sírt mint én. Várjunk azt mondta Onii-chan?? Arról a paliról beszél akivel együtt voltak az árvaházban? A gondolat menetemből Kiri rángatott mikor szorosan megölelt.
- Annyira örülök, hogy jól vagy.. annyira.. - mondta mikor már ő is elhagyott pár férfias könnyet.-

Olyan rég láttam már Kirit és annyira hiányzott. El se hiszem, hogy itt áll életnagyságban előttem!
- Öhm.. te ki vagy? - kérdezte Todo értetlenül.
- Ő a legjobb barátom Kirishima.. egy osztályba jártunk.. - mondtam és eközben a földet kémleltem és letöröltem a könnycseppeket az arcomról.
- És te ki vagy? - kérdezte Kiri Todora nézve.
- Én Todoroki Shouto vagyok Conciencia modellje - mondta Todo majd rámkacsintott amibe egy kicsit belepirultam. Majd egy nagy csattanást hallottam mellőlem. Koharu a földön ült és sírt. Egyből odasiettem hozzá ahogy Katsuki is.
- Mi a baj Koharu? Az tényleg a tesód? - kérdeztem de Koharu nem válaszólt csak a magas fekete tüsi hajú fiút kémlelte. Majd Katsuki mérgesen felállt Koharu mellől és odaszólt a fiúnak.
- Hé! Te fura kinézetű gyerek! - kiáltott oda neki Katsuki mire a fiú meg fordult és nagyra nyílt szemekkel nézte Koharu-t.
- Ko..koharu? - kérdezte a fiú.
- Szia... on..onii-chan.. - mondta mosolyogva de még mindig sírt. Majd nagy nehezen felsegítettem és odarohant a fiúhoz és megölelte. -

-Mire a fiú meglepetten ölelte vissza. Míg én teljesen le fagyva néztem őket. Majd kisebb le fagyás után sikerült rájönnöm... hogy ő bizony Koharu bátyja Dabi ha jól emlékszem a nevére...- Mire észhez tértem Dabi és Koharu már nem ölelték egymást. Shouto a kezét lóbálta előttem. -Itt vagyok !!! Bocsi... csak le fagytam. -Nevetem kicsit.
- S-Shouto ? -Fagyot le a Dabinak  nevezet egyén akki Koharu bátyja.  Mire Shouto rá kapta tekintetét és teljesen le fagyot... és hát elég sexy-n nézet ki nem birtam ki, lefotóztam.
- T-Touya ?! -Könnyezet be kicsit Shouto.
- Shouto? Tényleg te vagy az? És... Koharu is...? Ezt, hogy? El se hiszem..- döbbent le teljesen Dabi én meg ide ode néztem vagy Koharu-ra vagy Shouto-ra vagy Dabi-re.
- Te.. honnan ismered Shouto-t?? - kérdezte Koharu még mindig pityeregve.
- Ő a bátyám.. szóval.. ha jól emlékszem.. azt mondtad, hogy neked Dabi a bátyád igaz? - kérdezte Shouto Koharu-tól.
- I-igen.. akkor mi is.. tesók vagyunk? - döbbent le Shouto is meg Koharu is a kérdés végére.. meg persze én is teljesen ledöbbentem.. meg Katsuki... meg MINDENKI.
- Igen.. mi hárman tesók vagyunk... és végre újra együtt.. - jelentette ki Dabi.
- De akkor... az apám... nem csak Dabi-t hannem.. téged is kidobott? - nézett Shouto Koharura mire Koharu bólintott egyet.
- Igen... nem szeretett.. fiút szeretett volna ezért kidobott.. vagyis.. ezt mondta nekem Dabi.. mert én nem emlékszek rá mert nagyon kicsi voltam amikor ez történt.. - mondta Koharu majd Dabi bólintott egyet.
Dabi odament Koharu-hoz meg Shouto-hoz és megölelte őket.
- Hiányoztatok... - mondta majd Dabi Koharu-ra nézett.
- Milyen a családod? Akik befogadtak? Amikor elvittek kedves embereknek tűntek.. - kérdezte Dabi mosolyogva de Koharu arcáról lefagyott a mosoly.
- Utálom őket... - mondta szűkszavúan Koharu majd Dabi sem mosolygott már annyira.
- Miért? Mit tettek veled?? - kérdezte.
- Anyám.. nagyjából normális.. apám viszont ha flegma vagyok.. vagy rossz jegyet hozzok a suliból egyből megver.. nem is szoktam nagyon otthon lenni.. - mondta miközben végig a földet nézte.
- Megver?? - kérdezte vissza Dabi.
- Igen.. erősen.. - mondta Koharu.
- Sajnálom... de mostmár semmi baj.. itt vagyok.. nem lesz baj.. - mondta Dabi majd Koharu rá nézett és elmosolyodott. -

- Hirtelen észhez tértem és elő vetem a jól ismert bunkó oldalam.  -Na ne itt nyálaskodjatok !!! Mindenki a dolgára !!! Kiri-chan meg ti mit is kerestek itt ?! Koharu kérlek csináld meg ezeket a képeket *oda adja a képeket* Shouto és Katsu ti öltözetek át. Dabi beszámolót kérek. - Néztem parancsolóan rájuk. Mire mindenki tette amit kértem.
- Ez az új munka helyünk ! -Válaszolt Kiri helyet egy tiszta pikachu kinézetü srác csak nem... ?
- Denkichu ?! -Fagytam le teljesen.
- Szia Conciencia !!!! Olyan jó újra látni. -Kezdet vigyorogni Denki.
- Téged is. Izu-chan is itt van ? -Kezdet csillogni a szemem.
- Szia ! -Köszönt a zöld hajú fiú. De hisz ő...
- Izu- chan !!! -Ugrottam a nyakába.