Feladom!

15. rész- Buli 2/2

MATT SZEMSZÖGE

Jól beindult a buli. Aminek én nagyon örülök, csak én is élvezni szeretném, nem pedig azzal tölteni, hogy Kathlen érdektelen locsogását hallgassam.

-És tudod abban a boltban láttam egy nagyon cuki felsőt. -csiripelte izgatottan hangon a számomra értéktelen információt. Ezért a válasszal sem erőltettem meg magam.

-Aha

-Jaj ne! -sikkantott fel, amitől egy pillanat alatt felemelkedett a pulzusom és ijedten fordultam fel.

-Mi az?

-Letört a körmöm!

-Aha- és én még azt hittem baj van. Inkább folytatom azt, amit eddig csináltam, nézem a tömeget. A tömegben megragadta valami a figyelmem. Jeremy ráterpeszkedett Bekára. Már majdnem sikerült is lekapnia. Na nekem ebből most lett elegem. Felpattantam és megindultam feléjük.

-Hé most meg hova mész?!? -átvágtam, a tömegen egészen a lépcsőig Megragadtam a barátomat a vállnál és lerántottam a nővéremről.

-Mi bajod van?!? -nézett rám összehúzott szemöldökkel Jer. Ezen a részen mintha csak az én kedvemért kisebb lett a tömeg így jobban elfértünk és elég távolt tudtam őket szedni egymástól.

-Az, hogy rámászol a tesómra! -emlékeztettem az iméntiekre, mivel ugy tűnik már el is felejtette. Vagy csak észre sem vette mennyire nyomult.

-Csak fellöktek! -mentegetőzött és közben idegesen a tömeg felé intett. Simán lehet, hogy igazat mondott, de túl kevés az esély arra, hogy pont ebbe a félreérthető helyzetbe kerüljön egy kis lökdösődés miatt.

-Miért nem vagy képes elmondani az igazat?! Tudom, hogy titkolsz valamit! -vágtam hozzáa fejéhez az igazságot. 

-Tudod? -döbbent le teljesen.

-Igen. Miért nem mondtad el, hogy a nővéremmel jársz? Már egy ideje tudok róla, de tőled akartam hallani. És nem gondoltam volna....

-Ácsi!-állított meg a hadarásban Jeremy.

-Én nem járok Jeremyvel. Ezt mégis honnan vetted? -szállt be Beka is a beszélgetésbe.

-Hát állandóan együtt vagytok és eléggé összenőttetek. Meg titkoltok valamit. -zavartan soroltam az érveimet. Teljesen meg voltam róla győződve, hogy erről van szó, de ezek szerint nem. Akkor döbbenettel reagáltak és olyan meggyőződéssel ellenkeztek, hogy valószínűleg tényleg nem arról van szó. Különben is most már hülyeség is lenne tagadniuk, így hogy már elmondtam tudom.

-De nem ezt!

-Akkor mit nem mondasz el nekem?

-Hát...izé...hogy...meleg vagyok.-nyögte ki nagy nehezen.

-Mi?- tisztára ledöbbentem, egészen lesápadtam.

-Meleg. De megértem ha emiatt nem akarsz velem barátkozni vagy zenélni.

-Már miért ne tenném. Ez nem változtat semmin, attól még barátok vagyunk. Miért titkoltad előlem? -itt már kicsit kezdtem megnyugodni.

-Azt hittem, hogy undorodni fogsz tőlem. -vakargatja zavartan a tarkóját. Látszik rajta, hogy érzékenyen érinti a téma.

-Ez baromság! Igaz nagyon meglepett, sose gondoltam volna és időbe telik majd, míg hozzászokok, de emiatt nem szűnik meg a barátságunk. - hát én mindenre felkészültem, de erre nem. Sose volt még meleg haverom. Nem tudom, hogy más lesz-e most, hogy tudom. Megértem az aggodalmát, nehéz felvállalni, de rosszul esett, hogy nem mondta el.- És Beka hogyhogy tudta? Ryan is tudja? Csak én nem tudtam?