A világban káosz uralkodik és a megmaradt fajok marják egymást a túlélésért.. Jan-t visszahozzák családtagjai, hogy tegyen rendet és állítsa vissza a békét. Valami balul üt ki, mert nem úgy tér vissza, ahogy kellene. A furcsaságok folytatódnak, ráa...
A világ ismét bajban volt. Korábban a Hatcher-ök megakadályozták a pusztulást, de az évszázadok nyomot hagytak. Az atomrobbanás tönkretette az erdőket és minden életet elpusztított, ami csak az útjába került. A legtöbben meghaltak a második megtörténtekor, de egy család mégis túlélte, ami nem más, mint a Hatcher-öké. Egy olyan bunkerben bújtak el sokan, amibe nem juthatott be a sugárzás. Éveknek kellett eltelnie, hogy ismét kimehessenek és akkor eredőjük vérével kezdték locsolni a kihalt sivatagot. Hamarosan a csupasz földön élet sarjadt, mert a növények földben maradt gyökerei magukhoz tértek és meggyógyultak. A növényekkel együtt megjelentek az állatok és fák nőttek ki a földből, amik tisztábbá tették a levegőt és árnyékot adtak a nagy melegben. A vérrel többen is elindultak, hogy visszaállítsák az egészséges egyensúlyt és bevált. Évek múltán erdők húzódtak meg régi helyükön iható vízzel és élelemmel.
A család megkezdte eredője munkáját, akinek maradványai egy kriptában nyugodtak békében. Sajnos nemcsak a Hatcher-ök élték túl, hanem néhány veszélyes faj is a földiekkel együtt. Elkezdték élni a világot, amit ők élesztettek újjá és megkezdődött a gyilkolás túlélésből és kedvtelésből. Lassan nem bírtak az atomsugárzás miatt mutálódott szörnyekkel, így elhatározták, hogy meghozzák a döntést, ami megváltoztatja mindenki életét. Többek között nekik és a világnak is jót tesz a létezése és minden egyes sóhaja gyógyír a bajra.
A szellő egy olyan hívószót hozott magával, amit már nagyon rég nem hallottak. Többen megindultak a hang irányába és hamarosan eredőjük tönkrement sírjánál találta magát. Szinte érezni és látni lehetett, ahogy lélegzett a föld, mintha bármikor kiköphetné a testet magából. A családtagok összenéztek és egyenként, egymás után felsértették a csuklóikat, hogy életre keltsék végre eredőjüket és megmutathassák mi történt, míg a túlvilágon járt. Az életető nedű csepegett belőlük és ahogy mindannyiuk első cseppje elérte eredőjüket, nemcsak az időjárás, de még a levegő is megváltozott, ahogy elkezdett feltöltődni valami furcsa jelenséggel. A korábban vérszomjas szörnyetegek sikítva vonultak vissza rejtekükbe, hogy átvészelhessék azt, ami hamarosan vár rájuk.
Hirtelen elmordult az idő. A szél viharossá vált, a levegő lehűlt és megtelt feszültséggel, fekete felhő borította az eget és villámok hada kezdett cikázni. Hatalmas dörrenésekkel kísérve csaptak le a villámok arra a helyre, ami maradt eredőjük sírjából. A vihart valaki hívószava kísérte és egyre hangosabbá vált, miközben a dörgés is erősödött. Hatalmas dörrenés kíséretében kezdett szakadni valami az égből, ami nem eső volt. A folyadék mindent vörössé és síkossá téve gyűlt össze lassan és áztatta a természetet, ami kezdett magához térni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A föld a korábbinál egyre gyorsabban pulzált és az intenzitás minden pillanatban nőtt az intenzitása. Mindenki bemenekült a saját rejtekére és onnan figyelte a dolgok alakulását. Az idő lassan telt és az égből szakadó vér lassan vastagon borított mindent. Újabb villámlások és hatalmas morajok közepette ordítás visszhangzott. Mintha éppen valaki fájdalmában üvöltene, de nem az életéért. Az egész olyan volt, mintha segítségért kiáltottak volna. Talán a hangok és vihar torzították el a hangokat, de mintha túlvilági hangon tért volna vissza valaki. Egy kéz emelkedett ki a földből jelezve, hogy visszatért az életbe.
