Feladom!

16.rész-Vég és kezdet

BEKA SZEMSZÖGE

Rettentő fejfájásra ébredtem. Mintha valaki gyurmának használta volna az agyamat. A tegnapból, a koncert utáni időből nem nagyon emlékszem semmire. De valahogy haza keveredtem.

Jobb oldalamon egy szuszogó Mattet vettem észre, akkor gondolom ő hozott haza. Semmi kedvem felkelni. Az órára pillantottam és még csak fél nyolcat mutatott. Hát ez király. Mi a jó francnak kellet felébrednem? Most nem tudok magammal mit kezdeni. Mindenesetre elmegyek megmosom az arcom és aztán csinálok magamnak egy vödör kávét. Kicsoszogtam a fürdőbe és a kukámat találtam a kádban. Úgy néz ki rókáztam is az éjjel. Szegény Mattnek jó sok problémát okozhattam. Már megint.

Megengedtem a vizet és belenéztem a tükörbe. Esküszöm, hogy horrorfilmbe illő fejem volt, majdhogynem meg is ijedtem magamtól. Magamat bámulva a tükörben feltűnt, hogy nem az a ruha volt rajtam, amit magamra öltöttem tegnap este. Ezt is Matt cserélhette le. Ebbe a gondolatba kicsit belepirultam és gyorsan megmostam az arcom. Lebattyogtam az emeletről és friss kávé szaga csaptam meg az orrom. Matt ott ült a konyha pultnál és egy bögrét fogott, mellette azonban ott volt még egy forró ital.

-Az az enyém?

-Ki másé?-elmosolyodtam, leültem mellé és iszogatni kezdtem kellemesen forró ébresztőmet.

-Köszönöm, hogy haza hoztál és ágyba dugtál. -mondtam miközben cukrot kanalaztam az italomba, majd öntöttem hozzá egy kis tejet. Általában sok tejjel iszom, mert nem szeretem annyira keserűen, de most egy kicsit erősebb kávéra van szükségem.

-Ez csak természetes.-mondta két szürcsölés között- Nagyon kész voltál. Miért tetted?

-Csak tudod, Dan. -zártam le röviden. Nem kell, hogy bele menjek a részletekbe elvégre ott volt és végig nézte a veszekedésünket.

-Miatta se idd le magad, inkább sírd ki magad a vállamon, de ne a piába fojtsd a bánatod.-bólintottam. Megszólalt a telefonom. Letéve bögrémet fel vettem.

-Szia. Tudnánk találkoznia?-szolt bele Dan, de alig ismertem rá hangjára. Olyan más volt. Mintha tele lenne megbánással vagy csalódással, ami mélyebbé teszi hangszínét.

-Persze. Miért? -én valamivel energikusabb voltam a reggeli fejfájásom ellenére. Reméltem, hogy azért hív mert ki akar velem békülni.

-Csak, beszélnem kell veled. -ez nem hallatszik valami biztatóan. Mi van ha szakítani akar velem? Én tényleg szeretem őt és lehet, hogy mostanság zavarosak a dolgok körülöttem, de ez akkor sem változott.

-Oké. Akkor a szokásos helyen. -egyeztem bele gyorsan, hogy minél hamarabb megtudjam mi van, majd bontottuk a vonalat.

-Ki volt az? -érdeklődött Matt miközben a mosogatóba tette bögréjét.

-Dan. Beszélni akar. Megyek felöltözni.- lepantattam a székről - Köszi a kávét. - nyomtam egy puszit az arcára.

Se kedvem se energiám nem volt válogatni a ruháim között, szóval felvettem azt, ami először a kezembe akadt. Egy kék farmernadrágot és egy sima pólót magamra kaptam, az első pulcsit, ami a kezembe akadt nem érdekelve, hogy enyém-e egyáltalán és elindultam. A parkban találkoztam vele a nagy fűzfa alatt. Ez a mi kis helyünk. Mire oda értem, Dan már ott volt.

-Szia. -köszöntem neki, hogy észrevegyen. Adtam egy gyors csókot, majd megálltam vele szembe.- Miről akartál beszélni?- Nagyon idegesnek látszott. Remélem nincs semmi gond.

-Tegnap miután összekaptunk én...

-Én nagyon sajnálom, nem akartam. -vágtam a szavába mielőtt bármit is mondhatott volna. Tisztázni akartam vele, hogy megbántam.