Feladom!

17.rész- Matt megtudja

BEKA SZEMSZÖGE

Kelni kell, de visszahúz az ágy. Nagyon fáradt vagyok. Elegem van a fájdalomból, amit Dan miatt érzek. Itt van mellettem Adam, de nem lett jobb. Igaz ez nem is egy rendes kapcsolat. Nem is értem miért vártam ettől a megváltást. Én csak nem akarom érezni ezt a fájdalmat és, hogy ezt elérjem fejest ugrok az adandó alkalmakba.

Nincs kedvem, ehhez a naphoz. Nem akarok Dannel találkozni, se Mattel beszélni és most Adamhez sincs hangulatom. De mivel nagyon nincs más választásom felkeltem és elkezdtem készülődni.

Elmásztam a szekrényemig és kerestem magamnak valami ruhát. Kezembe akadt kedvenc farmerem és az egyik zombis pólóm. Felkaptam magamra őket és lementem meginni a napi kávémat. Ébresztőm elfogyasztása után elindultam gyalog a suliba. Útközben találkoztam Roxival. Bárcsak nekem is ennyi energiám lenne mint neki. Ahogy nézem hogy integetve siet felém és azt kiabálja szia Beka zombinak érzem magam.

-Szia. -köszöntem vissza valamivel kevesebb energiával.

-Mizu? Azóta minden rendben? -elsőre nem értettem mit ért az alatt, hogy az azóta és minél jobban agyaltam késöbb se jöttem rá, de értetlen arckifejezésemet látva hozzá tette a magyarázatot. -A tanárral.- nézett rám azzal "mi van már el is felejtetted" fejjel.

-Ja .- huncut mosoly szökött az arcomra. Nem mondhatom el neki.

-Mit mosolyogsz? Múltkor még tök ki voltál. Csak nem történt valami? -nem mondtam ugyan semmit, de egyből leesett neki, hogy igen is történt valami.

-Naaa! Ugyan már! Hisz ezt is csak én tudtam és nem mondtam el senkinek.-egyből felfogta, hogy valami olyanról van szó amit nem nagyon akarok megosztani másokkal.

-De...

-Semmi de! Bennem megbízhatsz.

-Jó, de elfogsz ítélni.- nem mondott semmit csak legyintett egyet.- Szóval...megint elkezdett nyomulni, csak most nem nagyon állítottam meg. Persze nem hagytam, hogy megcsókoljon, de a többiben nem akadályoztam meg. És még mielőtt bármit mondanál hagy meséljem el mi történt velem.- Elmeséltem neki, hogy mit tette Dan és, hogy még Matt is felhúzott és, hogy aztán összefutottam vele a bárban. Azt is, hogy mennyire levert voltam és hogy felejteni akarok, és hát így alakultak a dolgok.

- Mi a f...fene???

-Nyugi semmi komoly. Csak hagyom, hogy kiélje magát. Most már nem érdekel. Miért érdekeljen bármi? Lehet ezzel most nagyot estem a szemedben, de valamit tennem kellet, hogy ne érezzem magam ilyen ramatyul. Nem várok semmit ettől a kapcsolattól. Nagyon gáznak tartasz?

-Inkább csak sokkolt. Azok után, hogy úgy rád mászott.

-De nem fogok semmi butaságot csinálni, ne aggódj.

-Én nem attól félek, hogy te valami butaságot csinálsz, inkább attól, hogy ő mit fog csinálni... Figyelj én megértelek, de ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhattál volna. Mások ilyenkor fagyit esznek, te meg hagyod egy perverznek, hogy nyomuljon rád.

-Tudom. -nem tudtam ellenkezni vele, teljesen igaza volt.

-Csak kérlek, ennél már nagyobb hülyeséget ne csinálj.

-Jó. És kérlek nem mond el senkinek.-bólintott-Mindig csak rólam beszélünk. Veled mizu?

-Nem rég kaptam egy kiskutyát, egy tacskót. Az a neve, hogy Longer.

-Istenem, de aranyos lehet. Tetszik a neve. Egyszer majd megnézhetem?

-Persze! Ugyanakkor a jó mellé mindig társul valami rossz. A nagymamám kórházba került.-hajtotta le fejét szomorúan.