Démoni hatalmak/BEFEJEZETT/

Mi van a páncél mögött?

Úgy éreztem figyelnek. Ráadásképp megint hallottam a hangot. Viszont most közelebről. Gyorsan magamra kaptam valami elviselhetőt. Mentem a hang irányába. Megint a szentélyhez vezetett. Nappal volt. Mindent tökéletesen láttam. Kerestem a szemeimmel,de nem láttam. Hát jó. Fogtam magam és leültem. Előkaptam a kis vázlatfüzetem. Mindig nálam van. Imádok rajzolni. Most ez a gyönyörű táj is megfogott. Miközben így rajzoltam egy szárny árnyéka vetődött mellém. Éreztem...ismeretlené. Gyorsan felpattantam és futottam. Jól tettem. Egy angyal volt. Gyönyörű volt,de mégis ijesztő. Futottam. Tudtam:nem ölhet meg. Viszont ha tud parancsolni a Pusztítónak akkor nekem végem. Ahogy így futottam egyszer csak egy erős kéz megragadott és buhúzott egy bokorba. Pusztító volt az. Rámnézett.

-Shhh!

Csak bólogattam. Láttam ahogyan elmegy az angyal a bokor mellett. Nem vett észre minket. Mikor már eltel olyan 10 perc megszólalt.

-Jól vagy?
-Ühüm!
-Akkor jó.
-Mi az igazi neved?
-Daniel.
-Nem szeretnéd levenni ezt a páncélt?
-Túl sok a kérdés. Inkább gyere velem.

Ahogy ezt kimondta felrepült. Én átváltoztam vámpírrá. Eggyütt haladtunk. Elértünk egy faházikót. Le volt védve. Se teljes ördög,se teljes angyal nem mehetett be.

-Gyere!
-Rendben.

Bementem. Ízléses volt. Egyszerű,de nagyszerű. Volt egy kanapé,egy asztal,egy kis konyha és egy fürdő. Beljebb nem láttam.

-Ülj csak le! Mindjárt jövök.

Elment egy bezárt szobába. Gondolom a hálószobája lehet. 5 perc múlva kijött. Nem volt rajta se páncél se sisak. A szárnya még látható volt. Megrázta magát. Az is eltűnt. Csak egy egyszerű fekete nadrág volt rajta és egy szürke póló. Mezítláb jött ki. A haja barna volt. Tipikus szépfiúnak nézett ki.

-Szóval így is tudsz kinézni...
-Igen tudok...
-Kérhetnék egy pohár vizet?
-Persze. Mindjárt hozom.

Odaadta a kezembe. Belenéztem mélyen a szemébe. Olyan gyönyörű.

-És amúgy...
-Na?
-Engem miért nem öltél meg? Vagy ez csak a terv része?
-Nincsen terv. Bezzeg azt senki nem mondja el,hogy az alakváltók kezdtek el támadni. Bár megértem őket. Egy bizonyos szinten. Mindenki azt hiszi,hogy hidegvérű gyilkos vagyok. Eddig mindenkinek adtam egy második esélyt.
-Értem. És miért is mutattad meg az otthonod?
-Mert szimpatikus vagy. Még a szárnyam is megdicsérted. Ez aranyos volt.-mosolygott.

Éreztem,hogy elpirulok. Olyan kis gyerekesen vigyorgott és mégis kacér volt. Olyan mint egy féreg:teljesen beleette magát a szívembe. Vajon én is az övébe? Próba szerencse. Én is vigyorogtam rá. Elvörösödött. Mikor leraktam az asztalra a poharat akkor a kezemért kapott. Odafordultam. Megcsókolt. Viszonoztam. Vadul csókolt. Az angyali külső mögött inkább az ördögi lelke dominál. Rosszul éreztem magam emiatt a csók miatt. Nemrég még az ágyat döngettem Andrewwal mostmeg a "pisztítóval" vagyis Daniellel. Igazi kurvának éreztem magam. Hogy lehetek én ilyen?! Pont én aki erkölcsös családba nőtt fel. 5 perc se telt el a csók után,de már az ágyában voltam. Elaludtam ezután. Csak délután keltem fel. Daniel kisgatyában pont nézett be hozzám,hogy alszok-e.

-Jó "reggelt" Álomszuszék! Azt hittem alszol még vagy egy hetet.
-Jólvanna.
-Cukin aludtál.
-Ohh...
-Itt szeretnél maradni estére vagy vissza kéne menned?
-Szerintem az utóbbi. Már biztos aggó...

Nem bírtam befejezni,mert valaki berúgta az ajtót...Nagyon sok pillanatot elrontanak a barátaim. Andrew volt az. A szeme vérvörös volt a dühtől. Nem ment neki Daniellel viszont engem kirángatott az ágyból. Csak egy bugyiba voltam meg egy melltatóba. Ciki volt. Igazi kurvának éreztem magam,hogy itt van két férfi is és mind a kettővel lefeküdtem már. Fasza. Ráadásképp úgy éreztem magam mint valami tini akit az apja épp most rángat el a faszijától. Danielnek csak intettem egyet. Visszaintett szomorúan. Ez egy tiltott szerelem. Eddig is tudtam,hogy az,de,hogy ilyen messzire menjen el bárki is ezzel kapcsolatban. Bár lehet,hogy tényleg a fejem után megyek. Jó...hülye voltam. Csak így engettem neki,de akkor is. Átváltoztam vámpírrá és mentem Andrew után. Éreztem,hogy rossz fát tettem a tűzre. Hát jó...Mikor visszaértünk mindenki nekem ugrott...csak most kivételesen jó értelemben. Az egyetlen aki úgy volt velem mintha egy idegen lennék az Andrew volt. Még a bácsikám is szivélyesebben fogadott. Lehet...szarul esett neki,hogy maga a pusztító ágyában fekszek. Viszont elvileg nem vagyunk eggyütt. Egyszer lefeküdtünk egymással és ennyi. Semmi más nem volt...De egy tuti:én nem tudom mit érez a szívem. Inkább Daniel fele húz... Én úgy érzem,hogy őszinte hozzám. Szerintem csak ez számít. Olyan naiv vagyok.Azt terveztem,hogy megszököm este. Nem érdekelt semmi meg senki. Bár az is igaz ha itthagyom őket akkor aggódni fognak értem és azt se tudom,hogy valaha visszafogadnak-e...próba szerencse. Egy a lényeg:meg kell tudnom mi történt a szüleimmel. Ezért azt is beválalom,hogy indulok a trónért. Meg kell tennem ha ki akarok deríteni bármit is. De első a szökés volt. Eljött az idő. Csendbe kisurrantam,átváltoztam vámpírrá majd meg sem álltam Daniel faházáig. A látvány ami fogadott megrémített. A szivemhez kaptam és nem tudtam azt se,hogy fiú vagyok-e vagy lány...