A sors akarata (SZÜNETEL)

A munka

Éppen a munkahelyemre tartok. Zenét hallgatok, méghozzá a/az [kedvenc zene]. Mindig ezt a számot hallgatom. Olyan megnyugtató. Ma lesz az első napom a munkahelyemen. Kicsit izgulok. Remélem minden jól fog sikerülni. Amikor beléptem a kávézó ajtaján megláttam Todorokit alkalmazotti ruhában. Egyből odamentem hozzá.

- Szia Todoroki. Nem is tudtam, hogy itt dolgozol... Milyen a meló?

- Szia [név]. Nem a legjobb de nekem ez is megteszi. Miért vagy itt?

- Itt fogok dolgozni mától. Merre találom a főnököt? - mielőtt válaszolhatott volna meghallottam mögüle egy morcos hangot.

- Nem hiszem el, hogy te is itt vagy! Már csak te hiányoztál nekem! - Bakugou volt a hang tulajdonosa. Őt ki nem állhatom. Javíthatatlan a modora.

- Én is nagyon örülök neked! - vigyorogva tovább mentem, megkerestem a főnökömet, aki megmutatta, hogy hol lesz az öltöző, hogy hol tölthetem a szüneteimet, dolgozói ruhát is adott. Eléggé szimpatikus ez a hely. Csak Bakugou ne lenne itt. Az öltözőben átvettem a dolgozói ruhát. Amikor kijöttem az öltözőből neki mentem valakinek.

- Oi! Vigyázz már egy kicsit! - Bakugou hangja szinte beszakította a dobhártyámat.

- Te meg tekerd már le a hangerődet! Nem kell állandóan erősítőt játszanod. - megforgattam szemeimet, majd faképnél hagytam. Még hallottam mögülem, ahogy robbantgat a kezével. Todoroki jött velem szembe, és meg is állított.

- A főnök engem jelölt ki arra a feladatra, hogy betanítsalak. Kezdjük az elején... Amikor jönnek vásárlók ők leülnek egy asztalhoz. Vinni kell nekik étlapot, majd egy kicsivel később vissza kell menni hozzájuk és meg kell kérdezni, hogy mit kérnek. A rendelést majd leadod a konyhán, ők majd elkészítik. Amikor kész az étel kiviszed nekik, majd szólnak, ha fizetni akarnak. A vásárlókkal mindig legyél kedves, tisztelettudó. Akármit is tesznek akkor is kedvesnek kell lenned hozzájuk. Röviden ennyi. - tátva maradt a szám. Nem hittem volna, hogy pont Todoroki fog elmondani nekem egy kész regényt.

- Minden rendben [név]? - lehet egy "kicsit" elbambultam.

- Minden rendben... Nem hittem volna, hogy te fogsz valaha is ennyit beszélni. - kuncogtam egyet, az ő arcára pedig mosoly ült ki. Nem hittem, hogy látni fogom valaha is Todoroki mosolyát. Eléggé jól áll neki. Ez a nap egyre jobb lesz. Két kb velem egykorú fiú jött be a kávézó ajtaján, leültek egy kétszemélyes asztalhoz.

- Itt az első vendéged. Sok sikert! - a kezembe nyomott két étlapot, majd faképnél hagyott.

Elindultam az étlapokkal az asztal felé. Mielőtt oda értem volna nagy levegőt vettem. Azt sem tudom, hogy hogyan kellene köszönnöm. Túl felkészületlen vagyok. És már csak egy lépés. Nem hátrálhatok meg itt. Sikeresen odaléptem az asztalukhoz. Bátortalanul megszólaltam.

- Sziasztok... Adjak étlapot vagy esetleg tudjátok, hogy mit kértek? - sikerült nem hülyeséget mondanom haladás!

- Kérnénk étlapot. Most járunk itt először. - mondta az egyik fiú.

- De lehet nem utoljára. - mondta a másik. Elnevették magukat. Eléjük raktam az étlapot.

- Akkor egy kis idő múlva majd visszajövök. Addig válasszatok valamit. - a mondatom után vissza mentem a konyha mellé. A szívem a torkomban dobogott. Nem hittem volna, hogy ennyire izgalmas ez az egész. Kis idő elteltével visszamentem hozzájuk.

- Megvan, hogy mit rendeltek? - elővettem egy kis noteszt, ezzel jelezve, hogy mondhatják.

- Igen, nekem egy eszpresszó lesz. - sikeresen, láthatóan leírtam.

- Nekem pedig egy forró csoki. - ezt is leírtam.

- Esetleg hozhatok még valamit?

- Mást nem kérünk. - mondták egyszerre.

A konyhához mentem, leadtam a rendelést. Fél perc múlva egy tálcát nyomtak a kezembe, amin volt a forró csoki és az eszpresszó. Tettem egy lépést, sikeresen megbotlottam a saját lábamban. A tálca kiesett a kezemből, de nem hallottam, hogy földet ért volna. De én olyan elegánsan pofára estem, hogy ezt mindenki megirigyelné. Hallottam egy nevetést felettem. Felnéztem. Bakugou volt az. Kezében pedig a tálcám.

- Még nincs itt a takarítás ideje. De máskor is feltörölhetnéd a padlót! - tovább nevetett. Örülök, hogy jól szórakozik. Felálltam, kivettem a kezéből a tálcát. Elmormoltam egy "köszönöm" szerűséget és az asztal felé vettem az irányt. Letettem eléjük a rendelést, majd visszavittem a tálcát. Bakugou a konyha mellett állt és még mindig jóízűen nevetett a pofára esésemen.

- Ne nevess már! A végén még megfulladsz! - ő csak tovább nevetett. Ő lehet ilyen idióta. Miután a két fiú elfogyasztotta az innivalót fizettek, majd elmentek. Szerencsére most lesz az ebédszünetem, úgy hogy kimentem egy kicsit a levegőre a hátsó bejáraton keresztül. Természetesen ott volt Bakugou meg Todoroki. Bakugou az ajtó mellett támasztotta a falat. Todoroki az ajtóval szemben lévő padon ült. Mellé sétáltam.

- Szabad ez a hely? - erre csak egy bólintással válaszolt. Leültem mellé.

- Sikerült elintézned az első vendégeidet? - nem hallottam még olyat, hogy Todoroki beszélgetést kezdeményezne. Ha ezt valaki mondaná nekem nem hinném el, de most saját fülemmel hallom. Bakugou összeráncolta a szemöldökét, gyilkos pillantással illetett minket.

- Igen, sikerült. Kicsit leblokkoltam. Meg annyira izgultam, hogy a saját lábamban elestem, de szerencsére egy Szent lélek megfogta a tálcámat. - a Szent lélek szónál mind a ketten Bakugoura néztünk, majd elnevettük magunkat.

- Ha ennyire jól kijöttök mehettek szobára! - hát ezt nem hiszem el. Hogy lehet valaki ilyen szemét??? Felálltam, odamentem volna Bakugouhoz de Todoroki visszarántott.

- Nincs köztünk semmi, úgy hogy nyugodtan rá hajthatsz [név]-ra/re. - Bakugou jobban összeráncolta a szemöldökét.

- Az ki van zárva, hogy én engedném neki, hogy rám hajtson. Nem egy ilyen hordozható hangfallal akarok járni. - fakadtam ki. Már nem bírtam tovább.

- Oi Liba! Kit hívsz te hangfalnak?! - már megint ordít... Zavar a megnevezés, de az ordítása még jobban. És ez még nem is a max hangereje szerintem.

- Téged! Nem hallottad? Már a füleddel is baj van? - megforgattam szemeimet. Bakugou elkezdett robbantgatni, de mielőtt olyat tett volna amit megbánna inkább vissza ment dolgozni. Nekem semmilyen képesség nem okoz sérülést, visszaverem a támadóra a támadást. Ez a képességem. Nem olyan nagy cucc. Én védőpajzsnak hívom.

Todorokival együtt visszamentem dolgozni. Egész végig Bakugou mondatain gondolkoztam. Néhányszor rosszul írtam le a rendelést vagy más asztalhoz vittem a rendelt dolgokat. Teljesen elvonta a figyelmemet a gondolkozás. Nem is tudom, hogy miért gondolkozok ezen.

Végeztem a mai munkanappal. Ma péntek van, vagyis holnap meg holnap után [kedvenc időtöltés] fogok! Mikor mindennel végeztem átöltöztem. Elköszöntem a munkatársaimtól. Feltettem a fülesemet, zenét indítottam. Amint kiléptem az ajtón Bakugouval találkozott a tekintetünk. Komolyan mondom, már meg sem lepődök. Gondolom éppen hazafelé indul. Sosem tudtam elkerülni, hiszen egy utcában lakunk. Két ház van közöttünk. Mindig hallom, ahogy az anyjával ordibál. De szerintem még Ugandában is hallják őket. Elhaladtam mellette, mintha ott sem lenne. Hirtelen feltámadt a szél és belekapott [haj szín] hajamba. Egy pillanatra visszapillantottam, Bakugou arcán egy gyönyörű mosolyt láttam, de lehet csak képzelődök.

Eléggé hamar hazaértem. Gyorsan ettem, elmentem fürödni, átvettem a pizsamámat és lefeküdtem. Nagyon kifárasztott ez a munka. Holnap is fogok dolgozni. Lehet bele fogok halni. Vajon Bakugou tényleg rám mosolygott vagy csak képzelődök? Bakugout se láttam még mosolyogni. Ez egy új dolog. Ma sok új dolgot tapasztaltam. De én miért is foglalkozok Bakugouval? Miközben gondolkoztam lassan elnyomott az álom.