Carly az iskolában várta két legjobb barátját. Amikor végre meglátta őket az a kép fogadta hogy a két fiatal veszekszik, ordít egymással. Csak megrázta a fejét. Amióta ez a kettő szakított egymással folyton veszekednek, és rosszabb, mint eddig volt. Nem tudta mit kezdjen velük hiszen évek óta ezt nézi.
Freddie és Sam csak kiabáltak egymásra miközben jöttek Carly felé."Sziasztok sr-" Nem tudta befejezni, mert újra és hangos mondat hagyta el Freddie száját.
"És mégis hogy jutottál be a szobámba?!"
"Tudod, Mrs. őrült Benson nem zárja az ajtókat rendesen." Vigyorgott rá Sam diadalmasan és Freddie vér vörös arca egyre nagyobb önbizalommal töltötte el Samet.
"Mi? Te feltörted a zárat?"
"Csak úgy lehet kinyitni egy ajtót ha zárva van, nem igaz?" Kérdezte vàllat vonva Sam.
"Srácok!" Kiabált Carly. "Elmondaná valaki, hogy mi folyik itt?"
"Sam Viszkető port tett a nadrágomba!" Freddie ordította és mutatott Samre.
"Mi? Saaaam!" Carly csak a fejét fogta, de már megszokta. Kicsit el is mosolyodott.
"Muszály volt! Tegnap egész nap figyelmen kívül hagyott engem! És ha piszkáltam akkor is csak levegőnek nézett." Adta a teljesen logikus választ Sam.
"És ez mért baj?"
"Senki ne hagyja figyelmen kívül amit én csinálok!"
Carly nagyot sóhajtott. Lélegezd be a szavakat. Mondta magában.
"OKé! Sam, Freddie!"
"MI van?" Kérdezte kánonban Sam és Freddie.
Carly szemszöge:
"Sam, ha Freddie nem figyel rád az azért van, mert nem akar veszekedni. És Freddie, Sam azért piszkál téged, mert nem figyelsz rá. Ha újra jó barátok akartok lenni és korházban sem akartok kikötni akkor abba kell hagyni ezt az örökös veszekedést." Mondtam. Végül büszke voltam magamra, mert elhallgattak és egymásra néztek.
"Bocsi." Mondta Freddie.
"Bocsi." Mondta Sam is és lenézett a földre.
Sam szemszöge:
Carly-nak matekja van és Freddie-nek meg... az isten tudja mi. A lényeg, hogy így kiszökhetek a színdarabra. Igen, Sam Puckett játszik egy színdarabban. Iehet, hogy túl stréberes, de legalább megúszok pár órát.
Mentem a folyosón. Csendes volt hiszen senki sem jár itt ilyenkor.
Végül elértem a célt, majd kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem, megláttam egy csomó ismerős arcot. Végül Mrs. Akkarman-t. Miután kijött a sittről idejött és ő tanítja az egész csoportot. Mentem oda hozzá és köszöntem. "Helló Mrs Akkarman. Itt vagyok!""Oh Sam, végre! Meg is találtam a neked való szerepet." Örvendezett.
"Mit? Egy szihopata utcai niggert aki másoktól kér pénzt, hogy sonkát és-"
"Elég! Nem! Te leszel Rachel!"
"Reachel? Mi?"
"Igen, Rachel. Aki az egyik legjobb barátjába szerelemes lesz és a holdfényben-"
"Elnézést, de mégis melyik barommal kell együtt játszanom?" Kérdeztem a saját nem érdekel stílusommal. "Asszonyom." Javítottam ki magam.
"Hát... találtam egy profit." Mosolygott. "Benjamin! Hol van a Benjamin-t játszó színész?!" Kiabált és nézett körbe-körbe.
"Itt van." Hallottam magam mögött az ismerős hangot. Megfordultam, de amit akkor láttam magam előtt azt nem tudom elmondani milyen érzés volt.
"Na nee! Freddie?"
"Sam?"
YOU ARE READING
Színpadi csók (icarly seddie fanfiction)
FanfictionMi történik, ha Sam a színpadon újra belezúg valakibe? Vajon az a valaki viszont szereti őt? És ez hatással lesz a barátságukra? Olvass és jó szórakozást!