The Half blood princess

The golden trio

Mióta kiderült, hogy P könyvéből tanulok, egyre többet volt a kezemben. Érdekeltek a jegyzetei, hogy miket irogatott a lap szélére, hol javított bele a receptekbe.. egyszóval minden. Érdekesek voltak a varázsigék amiket ide-oda firkantott, és röviden megmagyarázta, hogy melyik mire jó. Az egyiken megakadt a szemem... -csak ellenségekre- írta alá. Kíváncsi vagyok, vajon mit csinál? Majd egyszer kipróbálom.

A griffendél klubbhelységében olvastam éppen, mikor Hermione, Ron és Harry vetődött arra. A szemüveges fiúnak megakadt a szeme a régi bájitaltan könyvemen. Odalépett hozzá és pár pillanatig csak tűnődve nézte a borítóját, aztán belepillantott és meglátta a fekete dőlt betűket. Elkerekedett a szeme, úgy megdöbbent.

-Honnan van a könyv, Amber?- kérdezte elég barátságtalan hangon. Erről nem véve tudomást felpillantottam a lapok közül és nyugodtan válaszoltam.

-Miért érdekel?

-A Félvér Hercegé?- faggatott tovább kitartóan. Arca komolyságot tükrözött, így nem vicceskedtem el a témát.

-Honnan tudtad?

-A fekete betűk.- mutatott a lapokra- Bárhol megismerem.

-Ezt meg hogy értsem?

-Egyik évben én használtam ezt a könyvet. Egész jó lettem abban az évben bájitaltanból, de majdnem megöltem Malfoyt. Hiába nem tudom kiállni, ilyen messzire még én sem mennék, csak hogy megszabaduljak tőle.- látszott rajta, hogy igazat mond és tényleg aggódik miattam. Ez nagyon rendes tőle, de senki sem kérte meg rá. Úgy hiszem (legalábbis szeretem azt hinni), hogy tudok magamra vigyázni. 

-Igen.. arra emlékszem. Draco mellett voltam a gyengélkedőn, szinte végig. Még szerencse, hogy a professzor éppen ott volt és ismerte az ellen átkot.- különös.. vajon honnan tudhatta?

-Nem tudom, hogy honnan került újra előre, de kérlek, légy vele óvatos.- mélyen az enyémbe fúrta a tekintetét. Csak most vettem észre, hogy milyen szürkék a szemei..

-Úgy lesz, ígérem.- egy lassú mozdulattal becsuktam a könyvet és felálltam a székről, arról, amelyiken eddig ültem- Hol voltatok most?- zavarodottan össze néztek, csak vonakodva akartak beszélni, de végül csak megszólalt Hermione.

-Nem tudom, bár valószínűbb a nem, hogy hallottál-e már arról a próféciáról, ami...

-... egy fiatalról szól, aki ellen fordul mindenki, meg valami halottakat is emleget és árulást. De, hallottam már, egész pontosan én találtam meg.- fejeztem be a lány mondatát.

-Hogyan? Te találtál rá?- kérdezték szinte egyszerre, rémülettel vegyes izgatottsággal és érdeklődéssel az arcukon. Fontos lehet nekik.

-Hát.. éppen a padláson voltam Dracoval és Mirtával.

-Miért?- kíváncsiskodtak. Nem mindegy nekik?

-Elkaptak a folyosón takarodó után. Piton maga küldött büntetésbe (pedig akkor meg mardekáros voltam), ami pedig a padlás kitakarítása volt. Ott találtuk meg a tekercset a próféciával. De miért érdekel ez ennyire titeket?- valahogy nem tudtam fejben összerakni, hogy mit izgatja őket, hiszen nem is róluk szólt..

-Harry lenyúlta a papírt! Egyenesen Piton orra alól!- nevetett Ron, mikor Potter visszatömködte a láthatatlanná tévő köpenye sarkát a piros pulcsija zsebébe.

-Ron!- boxolta oldalba a fiút Hermione. Talán ezt nem kellett volna elmondania.

-Mi az? Én bízok benne, ha ti nem is.- védte meg magát a vörös hajú fiú.

-Tudjátok mit? Jól jönne még valaki csapattagnak.. Ha Ambert érdekli ez a lehetőség, holnap este várunk rá is  Szellemszálláson. Mi ígyis-úgyis ott leszünk.- ajánlotta fel Harry, mintha a többiekkel beszélne.

-Nem is tudom..- húzta a száját Hermione- Mardekáros volt..

-Nem te alszol vele egy szobában?- emlékeztette Ron humorosan. Nem nevettek, de Harry elmosolyodott, ahogy én is.

-Félvér vagyok.- említettem meg.

-Jó. Így már kétszer olyan szimpatikus vagy.- bólintott a lány.

-Akkor holnap este Szellemszálláson? Jó. Hogy jussak ki a suliból?- tettem fel a legfontosabbnak tűnő kérdésemet, azon sok közül, amik még előbb merültek fel.

-Közénk akarsz állni? A találékonyság nagyon fontos! Légy találékony!- jegyezte meg csípősen Hermione. Lehet, hogy szimpatikusabb vagyok neki, de attól még (ezek szerint) nem kimondottan kedvel.

-Akkor holnap este. Most megyek aludni, mert valami azt súgja, az elkövetkező napon nem fogok.- megfogtam a könyvet is és a szoba felé vettem az irányt.

-Későn jövök.- kiáltott utánam a lány. Hála istennek- gondoltam.

Leültem az asztalhoz, hogy írjak valamit P-nek, de semmi sem jutott eszembe. Olyan sok minden kavargott bennem...
Elsőnek a prófécia. Kiről szól? Rólam? Vagy mégsem? Ha nem rólam, akkor kiről?
Másodiknak a házam. Miért tettek át a griffendélbe? Annyit változtam volna a hét év alatt? Kötve hiszem. A tanárok akarnak rajtam kísérletezni? Ez sem túl valószínű. Nagyon jól elvoltam a mardekárban, köszöntem szépen. 
Harmadiknak Malfoy. Rég beszéltünk. Vajon kezd ő is úgy lenni velem, mint a többi mardekáros? Úgy, mint egy árulóval..
A negyedik pedig Potter volt... Potter?! Mi az isten? Rossz hatással van rám a griffendél.

Szerencsére nem kellet semmit sem írnom, egyenlőre, mert P beelőzött.

Amber,
Találkozni akarok veled.