Beépítve ✔

19.

«Elena»

Csalódást okoztam apának. Beleszerettem az ellenségbe akibe nem kellett volna! Hogy lehettem ekkora idióta?! A gondolataim ezerrel cikáztak a fejemben és arra eszméltem fel, hogy Jorge mosolyogva figyelt engem, majd a feje közeledett az enyémhez. Nem tudom már, hogy hogy volt, de azt hiszem én csókoltam meg őt. Ott álltunk az ideiglenes szobámban és csókolóztunk. Ó, apa ha látná mit tettem!

***

- Ez nagyszerű! Akkor még több információt kitudsz csalni belőle! - vigyorgott Matías, de én nem tudtam vele örülni.
- Aha, persze. Figyelj, de ettől még nem leszek...
- Ettől még nem árultál el minket! - vágott közbe Matí.
- Jó - sóhajtottam. Matí megölelt utána sarkon fordult és elnyelte a sötét éjszaka. A gondolataimba merülve mentem vissza az épületbe.
- Szia, Elena - mosolygott Alejandro, mire a falnak löktem és oda szorítottam.
- Hé, eressz el kislány!
- Minek hallgatózol? - néztem szikrázó tekintettel rá.
- Mi-miről beszélsz?
- Tudod te - sziszegtem. Alejandro nagyot nyelt.
- Ne haragudj, Elena! Cs-csak rossz volt nézni annak a félnótásnak a szenvedését miattad.
- És ezért hallgatóznod kellett, igaz - nyomtam erősebben a falnak.
- Sa-sajnálom E-Elena - mondta a levegőt kapkodva, mire elengedtem. Zihálva támaszkodott meg a térdén.
- Ilyet többé ne csinálj, világos?
- Igen - bólintott rám nézve.
- Egyébként... Ő tényleg szeret engem?
- Beléd van bolondulva. Mióta meglátott téged azóta, ha nem a maffia ügyeiről van szó, akkor rólad áradozik nekem és Bertonak.
- Hű.
- Tényleg szeret - mosolygott.
- Köszi, hogy elmondtad - öleltem meg, mire ő viszonozta azt.
- Nincs mit. Baromi erős vagy tudsz róla? - kérdezte, mire nevetve megráztam a fejem.
- Jól döntött, hogy bevett téged - mosolygott rám.