Beépítve ✔

22.

«Jorge»

Bentről lövést hallottam. Gondolkodás nélkül berohantam.
- Elena! - kiabáltam, de nem felelt.
- Behatoló! Itt van a maffia vezér! Elkapni! - rohantak felém a Vadászok. Azonnal kellett cselekednem, így elővettem az egyik pisztolyomat és mindet meglőttem. Persze ketten engem is eltaláltak, de nem olyan vészesen. A vállamat fogva rohantam tovább. A pince felől hallottam a lövés hangokat. Egyenesen odamentem. Elena egy nagyjából vele egyidős sráccal küzdött míg Nicola az egyik fal mögött lapult.
- Ejnye, Elena! Apuci most biztos csalódott benned, ahogy az anyád is - lőtt a lányra a srác, de Elena sikeresen kivédte azt.
- Miattam lennének csalódottak? Ez érdekes - rúgta volna gyomorszájon, de a srác elkapta a lábát így a földre esett. A kiszolgáltatottságát kihasználva felé irányította a pisztoly csövét. Azonnal közbe léptem. Odarohantam és el löktem onnan a srácot.
- Nocsak, csak nem a vezérhez van szerencsém személyesen? - nézett rám gúnyosan, mire én behúztam neki egyet.
- Rohadék! - ütött vissza. Így verekedtünk a földön, aminek egy lövés és egy fájdalmas ordítás vetett véget. Elena felrántott a földről, ami nekem kegyetlenül fájt, de igyekeztem nem kimutatni. Fogta Nicolt és kirohant a helyiségből. Kint egy csapat Vadász vett körbe minket. Elena tanácstalanul nézett körbe, majd rám nézett.
- Kövess! - kezdett rohanni a hátsó irányba. Megkérdőjelezés nélkül követtem, mert bíztam benne. Hamarosan egy csatorna fedélhez értünk. Ő felnyitotta azt, majd letette Nicolt a földre.
- Meneküljetek, addig én elterelem őket! - nézett ránk.
- Nem! Nélküled sehova sem megyünk!
- Induljatok, majd utánatok megyek - csókolt meg a lány. Összeszorult szívvel tettem, amit kért. Először én másztam le utánam pedig a húgom.