-Get out ALIVE-

Prológus

Egy rémlomból indult az egész. Eleinte csak havi egyszer kétszer jött elő de aztán már szinte mindennapossá vált, és ez ma se volt másképp. Ugyan az az álom riasztott fel. Izzadságcseppek és szapora lélegzetvétel. Már szinte mindennapos. Kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe, megmostam az arcom és felkentem- egy kis szempillaspirált. Felöltöztem, lementem a nappaliba, ahol szintén nem volt senki. Anyuval élek, de szinte sose látom, mert sokat dolgozik. Apu nos, ő lelépet egy éve azóta nem hallottunk felőle. Rápillantottam az órámra, ami fél 8-at mutatott.

-Baszki, el fogok késni! - Felkaptam az egyik cipőmet és elindultam a suliba. Újabb unalmas nap megint. Bedugtam a fülhallgatóm és egy 20 perc múlva már a suli előtt voltam. Bementem a tejkaramell színű épületbe. Egy mélykék szempárral találkozott a tekintetem.

-Rose! -Nevem felismerésként csapott belém, el kell tűnőm. A lépcsőház felé vettem az irányt. szapora léptekkel menekültem, ennek nem kellene megtörténnie. Annyi kérdés cikázott a fejemben amire nem akartam tudni a választ. Kivágtam a lépcsőház ajtaját és elkezdtem futni felfele.

-Rose állj már meg!- A keze elkapta a csuklóm, visszarántott és a falhoz nyomott.

-Mit keresel itt Derek?

-Téged. Beszélni szeretnék veled.

-Ha arról van szó nem akarom tudni.

-Még mindig magadat hibáztatod? Az a baleset nem a te hibád volt. Thomas él még és fel fog ébredni. Nem hibáztathatod magad örökké a bátyám miatt.

-Ha ott lettem volna és nem veszekedtem volna vele aznap, akkor még itt lenne velünk és nem egy kórházi ágyhoz kötözve kómában. -Lefolyt egy könnycsepp az arcomon, majd még egy és még egy. Derek gyerekkori barátom. Ő is és a bátya is nagyon közel álltak hozzám. Thom-mal tavaly előtti nyáron összejöttünk, minden sínen volt még nem veszekedtünk egyet majd dühében el ment vezetni és karambolozott ez volt 6 hónapja.

-Miatta jöttem. Holnap leveszik a gépekről utána eltemetjük. Szeretném, ha ott lennél velem, mert egyedül nem fogom tudni végig csinálni.

-Ne az nem lehet. Tényleg meg fog halni?

- Az orvosa mondta, hogy minden héten meglátogatod legalább kétszer és mesélsz neki, de rosszabbodik az állapota és nem élhet így élete végéig. Kivártuk a 6 hónapot, de nem tudjuk már tovább húzni. Sajnálom. - Hosszas ölelésbe vont én pedig csak sírtam. Tudtam, hogy el fog jönni ez a nap, de nem akartam.

A jelzőcsengő hangja szakított minket félbe. Nem tudtam megszólalni, így egy bólintással jeleztem, hogy ott leszek. Elköszöntem és felszaladtam a 2. emeletre. Útközben letöröltem könnyeimet és egy mélylevegő után nyugtáztam el magamba, hogy nem fogok több könnycseppet elereszteni. Beléptem a terembe és helyet foglaltam az egyik hátsó sorban lévő padba. Kifele bámultam az ablakon és csak néztem az eget ahogy mozognak rajta a felhők.

***

Csengőszó jelezte az utolsó órám végét, amin félig meddig elbóbiskoltam. Fáradt léptekkel indultam kifele az iskolából, bedugtam a fülhallgatóm és hazafelé vettem az irányt. Az utolsó zebrán is át mentem, majd a kisutcából egy fekete mikrobusz fordult be mellém. Hirtelen megálltak és 4 feketeruhás és maszkos ember szállt ki. Futásnak eredtem volna, de mire észbe kaptam már késő volt. Az egyik a számat fogta be egy ronggyal a másik kettő egy-egy lábamat, amivel a maradék menekülési utamat is elzárták. A kezemmel az egyiket sikerült arcon találnom egy szép jobbhoroggal, de a kezeimet is lefogták ezek után. Kinyitották a busz oldalsó ajtaját és beraktak. Én ficánkoltam ahogy tudtam, próbáltam kiszabadulni a fogságukból több-kevesebb sikerrel. Egy hideg tűt éreztem a nyakam bal oldalán, majd lassan álmosság jött rám és lecsukódtak szemhéjaim.

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de egy nyirkos szobában ébredtem, mellettem egy fiú ült. Meg ijedtem és az ágy sarkába húzódtam minél messzebb tőle. A haja kócos volt, és smaragdzöld szemeivel engem nézett.

-Végre felébredtél.

-Ho...hol vagyok?

-Nem tudom.

-És te ki vagy?

-Jonathan Korler. Jace.

-Rose Frey. Rose.

Egy éles hang szólalt meg. Olyan volt mintha rádióból jött volna.

~Üdvözlöm az új tagokat a játékban. Feladatotok, hogy kijussatok lehetőleg ÉLVE. A pálya előttetek áll, 10 szintből áll, ha mindet teljesítitek és tovább juttok a következőre akkor kijuthattok, de ha nem meghaltok. Egy szinten maximum 30 napot lehetek. Ja és vigyázat a szörnyek harapnak! Sok sikert ifjú kalandorok.