Feladom!

19.rész- Adam tervei

ADAM SZEMSZÖGE

A nap további részében, ahogy szoktuk csipkelődtünk egymással, és tanultunk egy kicsit. Látszott, Rebeka nagyon nagyon bánja a reggel történteket, mert egész nap olyan nyájas volt. Végig próbált a kedvemben járni. Tetszett. Azonban nagyon megnehezítette a dolgom, hogy ne teperjem le. Voltak olyan megszólalásai vagy tettei, amik nagyon beindítottak. De a nagy ékesszóló beszédem után nem tehettem meg. Amúgy se hagyta volna. Puhítgatnom kell még hozzá.

Ilyen frusztrált hangulatban kellet túlélnem ezt a napot, míg nem Rebekát haza hívták valami családi dolog miatt. Lehet jobb is ez így, mert nem tudom meddig tudtam volna magam tartóztatni. Sose kellet még ennyit vesződnöm egy jó kis szexért. És hogy akkor most miért teszem? Ez a lány volt az első, aki megfenyített, kihívásnak vettem. Tetszett a tűz a szemében és kiakarom deríteni, hogy az ágyban is ilyen-e. De nála nem jött be a szokásos technika, mint a többi lánynál. Más lányoknál elég volt oda hintenem pár bókot, kedvesnek lennem és már alattam is voltak. Természetesen akkor először és utoljára. Nem véletlen változtattam az élet stílusomon, ki akarom teljesen használni a felszínre került adottságaimat.

A múltamban sok nő átejtett. A férfiak egyértelműen a nők tudtára adják, ha bajuk van vele, amíg a lányok hátulról támadva színjátékba ágyazva kezdik ki a férfi lelkét. Egyszer voltam igazán szerelmes, és szerintem nem túlzok ha azt mondom, hogy ő ejtett át a legjobban. Ezután elértem a határomat és eldöntöttem, hogy nem viselek el több kétszínű nőt, aki kihasznál, akkor elhatároztam, hogy megváltozom. Teljes stílusom megváltoztattam, amivel együtt mélyen eltemettem a gyenge, ártatlan, naiv énem. Most már én taposom a nőket a földbe. Ennek így kell lenni. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy "Edd meg, amit főztél."

Az elején sose gondoltam volna, hogy egy diákom fogja a legnagyobb fejfájást okozni. Viszont a végén kifizetődő lesz, elvégre tele van fiatalsággal és energiával. Nem mintha én olyan öreg lennék, a huszonhat év az nem öreg.

Neki ültem pár dolgozat kijavításának, hogy eltereljem a gondolataimat, mikor megszólalt a kapucsengő. Csak nem itt hagyott valamit? Oda battyogtam a kaputelefonhoz és beleszóltam.

-Ki az?

-Aaron.-beengedtem a kapun és kinyitottam az ajtót, hogy amikor felér ne kelljen megint felállnom. Addig is folytattam a hülyébbnél hülyébb válaszok olvasását a tesztekben.

-Mikor ideértem pont egy dögös csaj kanyarodott ki a kapuból. -lökte be az ajtót lábával majd ledobta mellém magát a kanapéra.

-Szerintem az a lány az, aki most ment el. -feleltem úgy hogy fől sem néztem az ép javítás alatt álló dolgozatból. Hogy lehetnek ilyen hülyék az emberek? Még is ki ír olyat, hogy a sósavat ecettel keverve meg lehet inni? Ez a gyerek tuti életképtelen lesz.

-Innen? -hangjából erősen érezhető volt a döbbenet. Legszívesebben mutattam volna neki egy elégedett mosolyt, de a dolgozatok annyira megbotránkoztattak, hogy csak összevonni tudtam a szemöldököm miközben ráírtam a hatalmas egyest.

-Igen.

-De sokkal fiatalabb! Kb. egy idős velem.

-Idősebb, ő az egyik diákom. Korrepetáltam.

-Komolyan azt akarod, hogy bevegyem, hogy itt volt egy szexi csaj és CSAK a diákod? Ezt te sem hinnéd el.

-Igazad van. Nem szimplán a diákom. -mosolyogtam felé egy mindent eláruló vigyorral.

-És ez mégis, hogy történt? -a hitetlenség a hangjában sértő, de nem tudok rá haragudni érte. Elvégre ezelőtt nem volt rá példa, hogy haza hoztam az egyik tanítványom.