Feladom!

21.rész- Beka és Matt

BEKA SZEMSZÖGE

Berángattam magammal a fürdőszobában, de nem tudom hogyan tovább, nem tudom mit mondhatnék. Cseng a fülemben, ahogy azt mondja "Vele akarok lenni". Azonnal melegség járta át egész testemet, hihetetlenül boldognak éreztem magam. De mégis miért? Nem szabadna! De még is a nyakába akartam ugrani és megcsókolni. Igen meg akartam csókolni. Nem vagyok normális. Mi van ha csak én értettem félre az egészet? Lehet, hogy csak azért akar velem lenni, mert hiányzik neki a testvére, az együtt töltött idő, hogy minden zökkenőmentes legyen, mint régen. Amilyenek régen voltunk. Túl sok gond van ezzel a se veled se nélküled kapcsolattal.

A legrosszabb ebben az egészben az, hogy ő se mond semmit. Nem tudom mire gondol. Úgy utálom ezt a tétlenséget. Mondj már valamit! Kérlek. Ne csak állj ott mint egy zsák homok. Még a szemembe se mert bele nézi, de annyit láttam lehajtott fején, hogy teljesen el van vörösödve.

-Öhm...-kezdtem volna el, de ő felém lépet egyet és végre találkozott a tekintetünk.

-Amit az előbb hallottál az... hogy is mondjam...-vakargatja meg tarkóját-...egy félreértés?-rám pillantott, hogy lássa miként reagálok a KÉRDÉSRE. Én csak rá néztem azzal a "most komolyan?" fejjel, ami arra késztette, hogy fojtassa.- Ryan hibája az egész, ő kényszerítette ki belőlem azokat a szavakat!

-Szóval akkor...abból, amit írtál semmi sem igaz? -tapogatóztam. Mert ha még csak nem is arról van szó amire én gondoltam, attól még akarhat velem lenni.

-Nem, nem azt mondtam. Én csak...nem tudom mit mondhatnék.

-Az igazat?! Miért mondtad azt amit? Mi ez az egész?- megint nem mondott semmit, csak egy helyben ácsorgott.-Matt kérlek mondj valamit. Én már nem értek semmit saját magammal és veled kapcsolatban sem.- beszédre nyitotta a száját, de vágül nem mondott semmit. Ez reménytelen.

Már épp készültem kimenni a fürdőszobából, de megfogta a karomat és maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett, kezét arcomra simította és végre nekikezdett.

-Nem tudom pontosan mi van most velünk. Nyilván te is érzékeled, hogy most minden más. Nem szeretnék semmit elkapkodni, ezért szeretnék rájönni, hogy pontosan miért. Te leszel az első akinek elmondom, amikor rájöttem. Addig is kielégszel ezzel a válasszal?-nem is tudom, hogy eltudnám-e ezt a karcsú választ fogadni. Ennyivel nem tudom rendbe tenni a saját gondolataimat. De meg tudom érteni, én sem tudom mi a helyzet. Nem lenne rossz először kideríteni és csak aztán kezdeni vele valamit. Már ha akarunk vele kezdeni valamit.

-Egyenlőre igen.- érezhető volt, ahogy megkönnyebbült. Gyengéden magához vont. Egyik kezét derekamon pihentette másikkal kezemet fogta.

-Köszönöm.- suttogta nyakamba, amitől kirázott a hideg, ezt ő is megérezte, ezért még bele is mosolygott a nyakamba.- Eléggé megkönnyíted a dolgomat. - mondta majd puszit nyomott a halántékomra és elment. Ezt meg hogy értette? És mégis mi a fészkes fene törtért már megint? Nem foglalkoztam sokáig ezzel utána mentem.

Mikor vissza értünk Iza és Ryan eléggé tartották a távolságot. Mi történt, csak nem összevesztek? Na majd kifaggatom Izát.

-Szerintem elveszett a játék hangulata, szóval hagyjuk.

-Szerintem is.- helyeselt Iza.

-Ryan, feljössz?- kérdezte Matt. Ryan Izára pillantott, amit most nem teljesen értettem. Mintha a beleegyezését várná.

-Aham. - elindultak felfelé a lépcsőn. Én is intettem fejemmel Izának, hogy menjünk fel.

Felmentünk az emeletre egyenesen a szobámba. Amint becsuktam az ajtót Iza nekem esett a kérdéseivel.