A Főnök

9.

Én esküszöm még soha nem nudiztam, sehol sem. De ma este ennek meg kellett történnie. Olivér a kezembe nyomta a ruháimat és elkezdte a zakója zsebébe kutatni a kulcsot. Persze nem találta meg egyből. Vagy 5 percet bénáztunk az ajtó előtt, amikor megláttuk hogy felkapcsolódott a szomszéd ház külső világítása. Mellettünk egy idős házaspár lakik. Túl sokszor nem találkoztunk még velük, reméltem most sem fogunk valami véletlen folytán összefutni az éjszaka közepén. Pucéran. Nem volt szerencsém. Kilépett Panni néni egy baseball ütővel és elkezdett kiabálni.

- Ki van ott? Lehet hogy öregnek nézek ki, de az izmaim még működnek! - kiabálta nagyjából 10 méterre tőlünk. Bevallom őszintén nem sok hiányzott hogy hangosan felnyerítsek és az egész utca felébredjen. Amikor legyőztem a vulkánként belőlem kitörni készülő röhögést, illedelmesen válaszoltam a néninek.

- Semmi gond Panni néni, csak mi vagyunk azok az Olivérrel. Bocsánat, hogy miattunk ki kellett jönnie ilyen későn. Nyugodtan visszamehet aludni, nem szerettük volna megzavarni. Jó éjszakát! - gondoltam ennyivel el is intéztem. Persze csak gondoltam.

- Tényleg te vagy az Lilikém? - mondta kedvesen, igaz a nevemet még mindig nem tudja. Gondoltam most már megnyugszik és bemegy, de akkor harcias öregasszonyba váltott - És honnan tudjam hogy nem hazudtok és nem csak ki akarjátok rabolni a szomszédjaimat? Mutasd csak magad, te lány - levert a víz, érthető okokból. Csak nem állok ki egy 70 körüli néni elé pucéran az éjszaka kellős közepén. Nem tudtam mit válaszoljak.

- Tudja Panni néni, maga igazából nem szeretne engem most megnézni. Nincs rajtam ruha - szerencsére az én megmentőm megtalálta a zárba illő kulcsot, így megmentett - Viszont mi most bemegyünk, mert Olivér ki tudta nyitni az ajtót. Még egyszer bocsánat a zavarásért. Jó éjszakát! - kiabáltam ki neki már a házon belülről.

- Ezt nem ússzák meg annyiban! Kiderítem kik maguk valójában! - e kedves szavakat hallottam utoljára tompán, majd az ajtó bezárult.

- Szívem, az öregasszony kiszívta minden energiámat és elvette minden kedvemet ettől a kis játékunktól. Bocsánat, Pannika ráébresztett mennyire fáradt is vagyok valójában - mondtam nevetve.

- Ki szívott ki mit? Az a néni a nyomodba se ér ha szívásról van szó az biztos - majd magához húzott és szó szerinti új löketet adott az elkezdett tevékenységünk befejezéséhez.

A falnak támaszkodtam kezeimmel, ő pedig mögöttem munkálkodott. Jobban mondva bennem.

- Nem akarunk inkább a hálóba menni? – kérdeztem két nyögés között, habár a pozitúra nagyon is kényelmes és élvezhető volt. Válasz hiányában így maradtunk, ám kis idő múlva elindultunk a konyha irányába, de nem volt kedvünk egy pillanatra se szétválni, így nagyjából úgy nézhettünk ki mint a bodobácsok párzás közben futkározva az utakon, igaz ő az ölében vitt. Lesöpört mindent a konyhapultról és felnyomott rá. Reméltem hogy semmi fontos nem tört össze, bár abban a pillanatban nem is érdekelt nagyon. Nem néztem körül csak a nagy csörömpölést hallottam. Kicsit hideg volt a felület amin ültem ennek következtében izmaim összerándultak és rászorítottam Olivér farkára, amitől egyből elélvezett nagy nyögések kíséretében. Arcomat a nagy borzas hajába temettem, aminek jócskán kijárt volna már egy fésülés, de imádom amikor kócos a haja. A nyakamba csókolt, aminek nyoma valószínűleg napokid meg fog látszani. Még jó hogy már voltam az interjún. Egymás szemébe néztünk, majd ajkaink összeforrtak. Leemelt a pultról és elindultunk a hálószoba felé, vagyis indultunk volna ha nem kopogtattak volna az ajtón. Egyikőnk de tudta mi történik, és azt se tudtuk mit csinálunk mivel még egymásba voltunk forrva és totál pucérak vagyunk. Akárki is áll az ajtóban így nem nyithatunk ajtót. Olivér leemelt férfiasságáról és letett a földre. Én beszaladtam a fürdőbe a köntöseinkért, a sajátomat felvettem, Olivérét pedig kivittem neki. Újra kopogtak, de ezt a kopogást a következő szöveg hallatszott: „Ajtót kinyitni! Itt a rendőrség!" Egymásra néztünk. Komolyan mondom, ha az öreg hívta ránk a zsarukat, megmondom nekik hogy kopogjanak be oda is. Kínunkba nem tudtunk mit kinyögni, csak egy „Jövünk" jött ki a torkunkon. Olivér ment előre, és kinyitotta az ajtót. A rendőr nem tudott megszólalni miután körül nézett. Lehet azért, mert miután megjöttünk, a ruháinkat csak úgy ledobtuk az ajtóba, amit teljesen el is felejtettem. Most már mindegy.

- Szabó Olivért és Lillát keressük!

- Tessék mondani, mi vagyunk azok!

- Bizonyos Galambosi Jánosné, Pannika hívott minket, hogy betörtek az Önök házába.

Gondoltam, hogy ő volt az, de ezt valamilyen szinten biztos visszakapja majd az asszony.

- Nem történt itt semmi betörés mi vagyunk azok. Az idős Panni néni már egy kicsit hallucinál, biztos azért mondta. Kint álltunk a ház előtt és kerestem a kulcsot, amikor kijött és elkezdett fenyegetőzni hogy kihívja a rendőrséget. Úgy tűnik meg is tette.

- Jól van, én hiszek Önnek Uram, de azért tudnának nekem mutatni egy-egy személyi igazolványt vagy bármilyen okmányt ami igazolja a kilétüket?

- Persze – szólaltam meg Olivér mögött, és lehajoltam a ruháinkhoz előkutatni az iratainkat. Miután megtaláltam odaadtam a rendőrnek és felvetettem neki az ötletemet.

- Meg tudná azt nekem tenni, hogy bekopog a Pannika nénihez is és elmondj neki hogy minden rendben van nálunk? Csak hogy ő se csinálhassa kedvére azt amit akar az éjszaka kellős közepén.

Látszott a pasin hogy veszi a lapot és elkezdett mosolyogni.

- Természetesen Hölgyem! Ahogyan magukat elnézem, valami nagyon izgalmas dolgot csinálhattak éppen. Esetleg egy bilincset fel tudok ajánlani kárpótlásul.

Majdnem leesett az állam amikor kimondta. Olivér viszont azonnal kapcsolt és udvariasan visszautasította az úriember ajánlatát.

- Köszönjük szépen, nem kell. Van már egy bent az ágyunk mellett.

- Akkor további jó szórakozást kívánok! A nénit meg majd elintézem.

- Mondj meg neki hogy üdvözöljük és csókoltatjuk – kiabáltam utána, majd becsuktuk az ajtót. Amint kattant a zár, iszonyú röhögőgörcs tört ránk, és már nem volt kedvünk folytatni amit elkezdtünk, így csak hulla fáradtan beestünk az ágyba és rögtön elaludtunk.