9. Ne vigyorogj már így! 20. Ha bajod esik nem állok jót magamért! 34. Nagyon fájnak a sebeid? 47. Tudom, hogy egy szörny vagyok, akitől félnek az emberek.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Ne menj egyedül Klaudia. Elkísérlek. - mondta Scott. - Scott. Nagy lány vagyok már. Haza találok. - öleltem meg. - Ha bajod esik nem állok jót magamért! - szorított meg szorosan.
Este amikor mentem hazafelé úgy éreztem, hogy valaki követ. Gyakran néztem hátra, de nem volt mögöttem senki. Egyszercsak valaki elsuhant mellettem, és végigkarmolta az oldalamat. Nagyon fájt.
Aztán amikor nagy nehezen összeszedtem magamat, és tovább indultam az a valami szembe állt velem. Szürke színéből élénken fénylő szeme kirikított. Megindult felém, és megint megkarmolt. Ám hirtelen amikor már a földön szenvedtem valaki kiugrott elém. Scott volt az.
Az a szürke valami elment, Ő meg odahajolt hozzám, de valami más volt rajta... Szemei pirosan izzottak, de csak pár másodpercig. Lágyan megsimította az arcomat, karjaiba vett, és haza vitt magahoz.
Ott felvitt a szobájába, ahol lágyan leültetett az ágyra. Előszedett kötszert, és fertőtlenítőt. - Nagyon fájnak a sebeid?- kérdezte. - Nem vészesek. Amúgy követtél? - mosolyogtam szelíden. - Lehet? - kacsintott rám. - Aggódtam. Amúgy Klaudia... Fel tudnád húzni a felsőd, hogy be tudjam kötni a sebeidet? - simogatta meg az arcomat. Én úgy tettem ahogy kérte. Scott puha kezei finoman tisztították ki a sebeimet. Nem is éreztem olyan gyengéd volt. Óvatosan bekötözte, majd ráhúzta a felsőmet. - Köszönöm Scott! Amúgy mitől voltak pirosak a szemeid? - erre a fiú lesütötte barna szemeit, és elmondott mindent a farkas dologról. Majd meg is mutatta. - Tudom, hogy egy szörny vagyok, akitől félnek az emberek. - szemetet a padlóval. Én ekkora közelebb húzódtam hozzá, és hátát kezdtem simogatni. - Scott... Nekem így vagy tökéletes. - hajtottam vállára a fejemet. Ő erre átkarolt, és szorosan magához húzott. - Soha nem akarlak elengedni Klaudia! - rajzolódott arcára egy csillogó mosoly. - Ne vigyorogj már így! Zavarba hozol ezzel a mosolyoddal. - bújtam mellkasába. Ezután ő óvatosan kihámozta arcomat izmos felsőtestéből, állam alá nyúlt, és megcsókolt.
