Új lány. Új érzés.

1.Zsófi

Sziasztok. A Nevem Szandi. Nem rég fejeztem be az általános iskolát és a nyáron sikeresen összejöttem egy lánnyal. Vanessza a neve. A név ne tévesszen meg titeket. Egy egész fiús lányról van szó. Nade lényeg a lényeg. Új suli. Új emberek és nagy az izgalom. Az osztályom nagy részét már ismerem a Gólya tábornak hála és szerencsémre a legjobb barátnőmmel egy iskolába kerültünk így minden rendben lesz. Hosszú, de mégis rövid volt ez a nyár. Holnap lesz az első tanítási nap és nagyon izgulok. Hisz, ha minden igaz az idei 10.-es osztály vezet minket körbe. Mindenkire jut 1-1 ember. Viszont már késő van ideje lepihennem.

*Másnap reggel.*

Anya ébresztett fel azzal a mondattal, hogy elfogok késni a suliból. Mihelyst meghallottam egyből ki ugrottam az ágyból, gyorsan felöltöztem, elpakoltam a napi kajám és rohantam Krisztihez (a legjobb barátnőmhöz) aki már az ajtónk előtt várt engem.
-Mi tartott ilyen sokáig.- kérdezte tőlem nevetve.
-Sikeresen elaludtam- feleltem kissé durcás hangon.
-Nem is te lennél- mondta majd mind kettőnkből kitört a nevetés.
-Kíváncsi leszek az új sulira.
-Nem inkább arra, hogy egy szép lány vagy egy barom srác fogja neked bemutatni a helyet?- kérdezte huncut mosollyal a fején.
-Mi neeem, dehogyis. Nekem ott van Vani és nála úgy se találnék jobbat.
-Tényleg, ha már így szóba hoztuk Vanesszát mondanom kell valamit...-a mosolyról hirtelen legörbült a szája.
-Mo-mond.- kicsit dadogva válaszoltam neki.
-Dani mondta, hogy látta a pályán őt Marcsival smárolni..
Nagy csend telepedett ránk. Egész úton az aszfaltot bámultam, teljesen elmerültem a gondolataimban és próbáltam össze szedni a szívem darabjait.. Kriszti hangos sikítása hozott vissza a valóságba. A kiszemeltjét látta meg és helyben elolvadt volna, ha nem kapom el.
-Ahh.. Nagyon remélem, hogy ő fog engem körbe vezetni.- hallkan oda súgta nekem.
Bementünk a tornaterembe, végighallgattuk az igazgató monológját, majd végül elmondta, hogy kit kicsoda fog körbe vezetni. Volt egy pár ismerős név, de akit én kaptam.. Életembe nem hallottam még róla.
- Rácz Alexandrának pedig Bíró Zsófia fogja megmutatni az iskolát.
Foggalmam sem volt, hogy nézhet ki, de már nagyon féltem. Elém állt egy gyönyörű, kékes zöld szemű, sötétbarna hajú lány akinek meg kell hagyni elképesztően jó alakja van. Teljesen lesokkoltam, amikor megszólított.
-Te vagy Alexandra?
-I-i-igen. De-de-de csak hi-hívj Szandinak...- Teljes mértékben elvesztett a fejem, olyan szinten elvarázsolt.
-Nagyon izgulsz?-kérdezte halk kuncogással a monsata végén.
-Neeem igazán, cs-csak még é-életembe nem láttam ho-hozzád hasonló szé-szépséget.- egy igent akartam rávágni, de ami a szívemen volt ezúttal a számon is.
-Oo. Hát, köszönöm.- hatalmas mosoly húzódott az arcára és ha jól láttam egy kicsit el is pirult.- De itt az ideje körbe vezetnem téged a suliban.
Hamar kész is voltunk, de egész végig csak őt tudtam nézni. Egy idő után ezt ő is észre vettem majd feltett egy kérdést.
-Emlékszel merre van a büfé?- megállt, rám nézett és elmosolyodott.
-Persze.- feleltem teljesen elpirulva.
-Akkor megtudnád mondani , hogy jutok el oda?- halkan elkezdett kuncogni.
- Öhm. Igazat megvalva. Foggalmam sincs.
-Valahogy éreztem.- felelte majd elmosolyodott.
- Miből?-kérdeztem meglepve.
-Láttam rajtad, hogy engem figyelsz.-hangosan felnevetett. Én teljes mértékben lefagytam és ezt látta rajtam. Majd lassan megfogta az arcom, maga felé fordította és így szólt.
-Hé! Nyugi. Én is zavarban vagyok, és alig tudom levenni a szemeimet. Annyira gyönyörű vagy.- majd lassan közelebb hajolt, de láttam rajta, hogy elgondolkodott egy kicsit majd csak az arcomra nyomott egy puszit.
-Kérdezhetek?
-Persze.- felelte.
-Van valakid..?
-Nincs.- felelte majd rám kacsintott.- és neked van valakid?
- Öhm.. van.. de nem sokáig...- feleltem kicsit szomorúan, de ahogy újra Zsófira néztem teljesen elfelejtettem Vanit.
-Miért csak nem sokáig?
-Míg én távol voltam kiderült, hogy megcsalt és teljes mértékben elszállt minden kötödésem felé.- feleltem egy hatalmas mosollyal az arcomon.
- Idiota ez a srác, hogy mással kavart míg oda voltál.- nézett rám kicsit olyan tekintettel mintha valamire várna. Nem is kellett több. Gyorsan reagáltam rá semmi gondolkodás nélkül.
-Nem fiúról van szó..-elmosolyodott majd kérdezett tőlem.
-Akkor ezért néztél így rám?- pirult el.
-Igen.- mélyen a szemébe néztem majd kimondtam.- Bejössz nekem.- Talán fél perc sem telt el. Mire észbekaptam egyre közelebb hajolt és végül a puha ajkát az ajkaimon éreztem. Nem is kellett több egyből viszonoztam a csókot. Ott ültünk egy padon egy eldugott kis részen a sulinak, mikor az alsó ajkamat megnyalva jelezte, engedélyt kér, hogy a nyelvel folytassuk a csókot. Nekem sem kellet több. Engedtem neki. Majd egy ajtó nyitódás szedett szét minket és mit ad isten Kriszti jött ki rajta. Hangosan elkezdett sikítozni, mikor meglátta Zsófit az ölemben. Halkan odasúgtam neki, hogy: 'ő a legjobb barátnőm, majd hangosan felnevetett és egy puszit nyomott az arcomra. Felálltunk és már ideje volt órára menni.
-Holnap találkozunk.- mondta majd rám kacsintott.
-Már várom.- megfogtam a derekát majd szorosan magamhoz húztam, hogy meg öleljem. Hamar eltelt a nap és még a nagy szünetben írtam Vanesszának, hogy vége van mindennek. Tudok a Marcsival lévő kavarásáról, majd egy nevetős fejet küldött és letiltott. Az egész nyaram vele töltöttem, de nem fájt. Nem fájt, mivel megismertem egy új lányt és új érzést éreztem amit még Vani sem tudott kihozni belőlem.

Remélem sokatoknak tetszik majd az első rész.:)