Életem a sport

22. Fejezet

Már tegnap kikészítettem a megfelelő szettet a mai napra. A kedvenc bordó kötött pulcsim és a fekete új farmeremet magamra is kaptam, és gyorsan befújtam magamat a parfümömmel amit névnapomra kaptam. Beraktam a fülbevalómat amit Brandontól kaptam és belenéztem a tükörbe. Egy boldog, de kicsit rémült arcú 17 éves lány állt velem szemben. A levél kavargott az eszemben... Nem tudommit szeretnék jobban.... Ha felvennének vagy ha nem.... Bármelyik verzió is lesz mind a kettőnél szomorú leszek... Vagy nem tanulhatok ott ahol akarok, vagy a családomtól, barátaimtól és szerelmemtől leszek távol.... Miközben ezen járt az eszem már rajtam volt a bakancsom, a kabátom és a sálam is.
-Sziasztok!- kiabáltam vissza a szülemnek az ajtót nyitva.
-Szia kicsim!- mondta anya és dobott utánnam egy puszit. Elindultam a hóesésben. Minden olyan szép volt. Egyszer csak egy hógolyó talált el hátulról. Hátrafordultam és már két kar volt a derekamon, amik hirtelen felemeltek.
-Boldog szülinapot!- mondta boldogan Brandon. Ekkor már letett a földre és adott egy csókot a számra.
-Köszi.- válaszoltam kicsit egykedvűen...
-Mikor adjam oda az ajándékodat?- kérdezte csillogó szemekkel.
-Nem kérek ajándékot! Nekem már te is akkora kincs vagy!- miután ezt kimondtam, Brandon az ajkát az enyémre tapasztotta. Az a csók annyira felmelegített belülről, hogy a külsőmre is kihatott... Azt éreztem, hogy nyár van és le kell vennem a kabátomat, vagy megsülök.
-Te nagyobb kincs vagy nekem!- mondta mosolyogva- Mindennél nagyobb! Nem tudom mi lenne velem, ha nem lennél itt....- újra megcsókolt volna, ha a görcs össze nem húzta volna a hasamat. Ekkor kicsit elhúzódtam tőle. Eszembe jutott a levél, aminek egy másodperc alatt sikerült 5 kilógrammosra megnőnie.
-Mi a baj?- kérdezte ilyedten. De ekkor már látta amint kihúzom a zsebemből a levelet. Odanyújtottam az orra elé, hogy elolvassa a feladót.
-Na és most mi lesz? Kibontod? -kérdezte türelmetlenül.