A Főnök [FORDÍTÁS]

1. Rész

𝔈𝔯𝔢𝔡𝔢𝔱𝔦 í𝔯ó: -ChimChiminie-

-Egy másik magazinban is? Daebak! - Futotta át szemivel a magazint Miran.
-Csak csináld a dolgod. Mit találsz benne annyira jónak? Az, hogy minden magazinba benne van és interjúkat ad az nem azt jelenti,hogy mindent tudunk róla. Lehet,hogy teljesen hamis az amit tudunk. Lehet ,hogy lefizet mindenkit a saját pénzéből. -Miran fejét felkapva a magazinból Iseulra vezette tekintetét.
-Hamis? Te igazán hülye vagy! Hogy nem találod őt vonzónak? Ő a legjóképűbb és a legfiatalabb vállalkozó Koreán belül. Ő egy milliárdos.
-Mutasd! - Kaptam el a magazint Miran kezéből és olvasni kezdtem a kép alatti szöveget.
-Jeon Jungkook , a világ legfiatalabb üzletembere aki mindenkit leköröz. Az ötletei soha nem buknak el. Ő tényleg egy inspiráló férfi!-Ámuldozott Miran -Látod?
-Én nem látok semmi különöset benne csak egy hosszú csíkot az aranyásók érkezéséről.- Ütöttem meg finoman a fejét a könyvjelzővel.

-Nos,ha befejezted az álmodozást neki állhatnál letakarítani az asztalt. Csak rád vár.-Mutattam rá koszos ruháira melyek a széken hevernek,mire ő csak megjutalmazott egy elégedetlen pillantással mielőtt felvettem volna a rongyot és átadtam volna neki.- Jó kislány!
-Fogd be!-Mondta,de én csak nevettem a duzzogásán miközben ránéztem a falról lelógó órára.
-Francba!
-Mi a baj?-Állt le a pakolással az asztalon és nézett rám zavartan.
-Haza kell mennem.-Siettem be a személyzeti szobába és

Elhagyva a szobát Miran megragadta a karom és megállított engem.
-Meddig fogod még ezt elviselni?- Nézett rám Miran megvetően.Igaza volt. Mennyi ideig fogom elviselni a szüleim által okozott fájdalmat? Még én magam sem tudtam megválaszolni a kérdést.
-Hívd fel a rendőrséget ,Iseul. Ők fognak tudni segíte- Kezdett bele , de én azon nyomban félbeszakítottam.
-Segíteni miben? Szerinted nem mondtam el nekik? Három alkalommal Miran. Három kibaszott alkalommal. Minden alkalommal mikor kórházba kerültem vártam az utolsó lélegzetem. Van pénzük és ismerik a fontos embereket. Semmi, de tényleg semmi nincs amit tenni tudnék.-Néztem egyenesen rá. Nem hibáztattam és nem is voltam rá mérges, mivel ő csak egy igazi barát aki félt engem.

-Most mennem kell. -Nyitottam ki a kávézó ajtaját  és azonnal futásnak indultam a parkoló felé.Bárcsak tovább tudnék futni,de egy nap úgy is meg kellene állnom.