Az új szomszéd

Első fejezet:

London egyik legunalmasabb utcájában lakunk, ahol szinte soha nem történik semmi érdekes. Így hát a tavaszi szünet első napján úgy gondoltam, hogy végre kipihenhetem a sulis fáradalmakat. 10. osztályosként elég sok mindent várnak el tőlem. Ma reggel viszont nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Arra ébredtem, hogy a szoba ablakán túl hangoskodnak, és olyan volt, mintha valami nagyobb tárgy leesett volna. Az egyik kisebb párnámat magam elé tettem és azt kérdeztem magamtól, hogy miért pont ma kell zajt csapni, amikor szünet van. Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Az ablakpárkánynak támaszkodva kerestem a zaj forrását. Hirtelen megpillantottam egy nagy költöztetős teherautót és nagyobbra nyitottam álmos szemeimet. Új szomszédok? Az autó hátuljából próbáltak éppen leemelni egy méretesebb kanapét. Amikor sikerült levenniük a kocsiról a bútordarabot, jobban szemügyre vettem a két férfit, akik most valószínűleg arról beszélhettek, hogy hova vigyék a bútort, mert a magas, idősebb pasas a ház felé mutatott, a fiatalabb pedig csak bólintott. A fiú hasonlít a magasabbikra, szerintem ő lehet az apja. A kétemeletes házból most egy idősebb nő bújt elő. Az arca nagyon boldognak tűnik. Két egyforma poharat tart a kezében és átnyújtja nekik. Amikor a velem egykorúnak gondolt srác megitta a pohárban lévő italt, visszaadta a nő kezébe, ő pedig visszament a házba, miután a másik fickó is odaadta neki. Eközben sikerült jobban felfedeznem a fiú arcát. Sötétes kék szeme passzol feketés hajához. Az ajka vidáman mosolyog. A teste kicsit izmosabbnak tűnik. Egy sima fehér póló van rajta és egy világosabb farmer nadrág. Jobb kezével beletúrt a hajába, és a karján még jobban kirajzolódtak az izmok. Éppen arról álmodoztam, hogy leveszi a felsőjét és akkor láthatom alatta is, amikor éreztem magamon a tekintetét. Ez kizökkentett a képzelgésből és eszembe jutott, hogy nemrég keltem fel és borzalmasan nézek ki, ráadásul cica mintás pizsama van rajtam. Olyan nagy lendülettel buktam le az ablak alá, hogy bevertem a fejem a párkányba. Leültem a padlóra, fogtam a fejem és azon agyaltam, hogy lehetek ilyen béna, amikor a kis húgom belépett a szobámba és furcsán nézett rám.

-Te meg mit csinálsz ott? -Meredt rám zöld szemével.

-Csak kerestem valamit, amikor beütöttem a fejem. -Nem mondhatom el neki, hogy a szomszéd srácot bámultam. Sok mindent elmondok a testvéremnek, mert igaz, hogy csak 14 éves, viszont érettebb a koránál és jól kijövök vele, de a szerelmi álmodozásaimat nem akarom elmondani neki. Nem tartozik rá.

-Hát okés. Anya mondta, hogy ha már felkeltél, akkor szóljak, hogy kész a reggeli és gyere le enni.

-Rendben. Mindjárt megyek, csak átöltözöm.

-Akkor lent találkozunk. -Azzal kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Felálltam a földről és újra kinéztem az üvegen, de már senki nem volt ott. Visszamentem az ágyhoz és rendbe raktam, odamentem a szekrenyemhez és kivettem egy világoskék farmert meg egy egyszerű felsőt. Belebújtam a papucsomba és kimentem a fürdőbe. A hosszú világosbarna hajamat lófarokba fogtam és fogat meg arcot mostam hideg vízzel, hogy teljesen felébredjek. Megtöröltem az arcom törölközővel, majd lementem a csigalépcsőn a nappalin át a konyhába érkezve. A többiek már az étkező asztalnál ülnek. Apa valami újságot olvasva a kávéját kortyolgatja. A húgom a pirítósát eszi.

-Szia, kincsem. Jól aludtál? Mintha korábban azt mondtad volna, hogy sokáig fogsz ma aludni. -Üdvözölt anya széles mosollyal az arcán, majd ő is ivott a kávéjából.

-Nem egészen. Költöznek a szomszédba? Arra keltem fel, hogy bútorokat hordanak a szomszéd házba. -Tényleg érdekel, meddig kell még hallanom a költözéssel járó zajokat, de kívancsi lettem, vajon az a srác az új szomszédunk?

-Igen. Jaj, Kathy edd meg még azt a pár falatot. -Szólt rá a húgomra, aki már az édességért nyúlt volna.

-Majd ha megetted, utána ehetsz a csokiból, rendben? -A tesóm gyorsan megette a pirítóst és boldogan bontotta fel a csokis papírt.

-Hol is tartottunk? Ja, igen, a költözésnél. -Mondta anya felém fordulva én pedig leültem vele szembe és én is tettem egy kenyeret az üres tányéromra, majd felemeltem a bögrém és nyeltem egy kortyot a teámból.

-Igen, mi van vele? -Kérdeztem furcsállva. Remélem, mi nem költözünk el vagy valami ilyesmi.

-Készítettem süteményt. Nem vinnéd át holnap az új szomszédnak? Biztosan örülnének, ha valakk kedveskedne nekik. A költözés nem egyszerű. -Tudhattam volna, hogy erre akar kilyukadni. Anya már csak ilyen. Mindig kedves az emberekhez. De ha arra gondolok, hogy újra láthatom a rejtélyes szomszéd fiút, akkor talán nem is olya rossz ötlet.

-Rendben. Átviszem nekik. -Mosolyogtam anyára, aki kicsit meglepődve viszonozta. Gondolom nem hitte volna, hogy megtenném.