Feladom!

22.rész- Ennél jobb már nem is lehetne

BEKA SZEMSZÖG

Csak ülök a padban csendben. Senkire nem tudok figyelni, még ha hozzám beszélnének akkor sem reagálnék. Senkivel nem beszéltem még a történtekről. Nem is nagyon van olyan akivel lehetne... Mattet nem akarom ezzel zaklatni és most nem is vagyunk olyan helyzetben, ráadásul lehet, hogy őt is érintik a dolgok. Izához most nem mehetek ezzel, így és épp elég baja van azzal, hogy összejöjjön Ryannel, még csak most kezdett szerelmes lenni nem ronthatom el ezt. Roxinak így is elég baj van a nagymamájával nem tehetem ezt meg pont most. Hát igen és ott van Ryan szintén nem zaklathatom ezzel. Jeremyvel egy ideje nem beszéltem, megtehetném, de Jeremy nem egy olyan ember akivel egy ilyet megbeszélnék. Alex... Hmmm..... őt miért is nem hívhatom? Igazából simán megtehetem! Ő az egyik legtökéletesebb ember erre!!!

-Vedd fel. Vedd fel. Vedd már fel a jó életbe!!! -persze nem vette fel. -Ha meg tudom, hogy csak éppen nem volt kedved felvenni a telefont megetetlek a galambokkal! -kiabáltam le a telefonomat, ami amúgy nem is tehetett arról, hogy nem értem el Alexet.

Nincs más választásom, kivel tudnék még beszélni? Áh megvan az egyetlen lehetőségem Adam. Nem tudom mennyire jó ötlet ez, de valakivel meg kell beszélnem. Nincs más választásom. Akkor ebédszünetben megkeresem.

Sose hittem volna, hogy valaha ilyen gyorsan fog telni az idő, meg azt sem, hogy egyszer én keresem Adamat és nem ő "rabol el" engem. Szóval írtam egy üzenetet, hogy találkozzunk a kedvenc szertárunkban.

-Beka itt vagy?- lépett be az ajtón.

-Persze, hogy itt vagyok, miért kire számítottál?

-Oké jogos, de ne legyél ilyen kis morci -lépett egyet közelebb hozzám és kezét már emelte volna az arcomhoz, de elfordítottam.

-Nem ezért hívtalak ide... segítségre van szükségem, valakivel beszélnem kell a történtekről és csak veled tudom. -az arca egy pillanatra megrándult, de rögtön vissza is tért a megszokott nyomulós arcához közben én hátatfordítottam neki.

-Jaj cicám ne csináld már ezt, tudom, hogy akarod, az a dolog pedig biztosan várhat. -mögém lépett és hátulról átölelt.

-Én most komolyan beszélek...

-Én is -ekkor elkezdett ujjaival vándorolni testemen.

-Még is mi a jó francot csinálsz?! -próbáltam magam ellökni, de nem engedte.

-Ne már Bébi!

-MOST AZONNAL ENGEDJ EL! -gurult el a gyógyszerem .Nem igaz, hogy nem ért a szóból. Ha ne lenne fontos amit mondani akarok nem hangsúlyoztam volna.

-Eddig türelmes voltam veled! Meddig akarod még a szűz kislányt játszani??? -akadt ki végül Adam is.

-Türelmes?! Folyamatosan nyomultál! -vetettem oda neki gúnyosan miközben mellkasom előtt kereszteb fontam a karomat.

-Még is mit gondolsz mi a fenéért csináljuk ezt az egészet?

-Nem tudom, -halkult el a hangom- de biztos nem azért, hogy alád feküdjek. -Adam egy nagy fújtatás közben idegesen beletúrt a hajába.

-Akkor majd szólj, ha felnőttél! - és ezzel a mondattal magamra is hagyott egyedül a sötétben.

Hát ez aztán jól sült el... Ettől jobban nem is mehetett volna! Egyszerűen annyira fantasztikus ez a nap! Most már teljesen kész vagyok. Megpróbálom még egyszer Alexet.

-Kérlek szépen vedd fel. Te vagy az utolsó reményem. Ne hagyj cserben. Vedd fel! -kántáltam.

-A hívott szám jelenleg nem elérhető. Kérjük hívását ismételje meg később.